2017. február 17., péntek

Békesség Istentől!

Az isteni békesség , ami mindig, mindig előre visz. Csak békével lehet.

Ketten biztosan emlegették a Falusi parókiát, egyszer adventben, hogy de kár, hogy nem jöttek a gondolatok, egyszer most, a napokban egy másik ügy kapcsán. Egyébiránt csend volt itt, s nem került be az esemény-bemutatások forgatagába-amivel a világháló igen tele-  kicsi Hajósorunk, kerítésen inneni és túli dolgokkal, az emberek, a falu, reformátusságunk, magyarságunk. Zajlott az élet, nap nap után, volt, hogy nem kellett feltétlenül leírni, volt, hogy nem voltunk rá képesek, volt, hogy nem történt semmi- pedig mindig valami-, s volt, hogy másképpen alakult.

Mindenesetre, a gyorsan változó dolgok világában nem árt a dokumentálás módját is átgondolni, így időről időre.

Aki nem hiszi, milyen nehéz egy kisközösség életét bemutatni, az próbálja ki, valamennyi ideig rendszeresen ezt végezni.

Az örömök gyanúsak, a bánatok bántóak, a mulasztások pirítanak és senkinek semmi mentsége,de beszélni róla még nem divat, a sikerek irigyeket hoznak, s a mindennapokat úgy szervezzük, hogy hátha, hátha bedarálnak.

Így maradt el a beszámoló a nyári ibrányi-kassai kirándulásról, pedig méltó lett volna elmondani, mekkora szeretettel vártak, fogadtak ott minket, milyen jó csapattal indultunk, mennyi öröm , áldás volt azokban a napokban. És azóta már elkezdtünk készülődni a nyári vendégfogadásra, eltelt egy ősz, egy másfajta tapasztalatokkal teli ősz, újraszerveződtünk, szépültünk, csiszolódtunk, és szolgáltunk, valahányszor lehetőségünk volt rá.

Aztán ott volt a nyár, a tábor, aminek részletes bemutatása elmaradt, hiszen egyszeriben nem tűnt fontosnak megmutatni képekben a barkácsműhelyeket, pillanatfelvételeket, sokkal inkább megpróbáltuk megőrizni a reggeli-esti áhitatok csendjét, amikor -hisszük- a gyermekek és aztán utolsó alkalommal a családok is- erőt, élményt, áldást vittek magukkal. Maradandó élményt. Táborról írni úgy érdemes, ha használható leírást ad az ember. Ebben gondolkodunk ezentúl.

Az evangélizáció személyes okok miatt elmaradt 2O16 nyarán. Némelyeknek hiányzott.

Gyülekezeti életünk újdonsága a vasárnap délutáni istentisztelet, melyet elsősorban gyermekeknek, fiataloknak és családjaiknak hirdettünk meg, félsikerrel működött: a gyermekek hétről héten jöttek, karácsonyig szépen ment a vallásórás foglalkozás is az imaházban, kiegészítve a vasárnapi iskola már második évadát. Hálásak vagyunk segítőinknek, akik hétről hétre itt vannak, és vállalják, hogy a gyermekmunkában hathatósan segítenek. Önkéntesek Török Renáta Gabriella és Vajda Eszter, szívből segítenek ebben a tevékenységben, semmiért- a tevékenység öröméért. Ritkák, illik rácsodálkozni.

Vasárnap marad a második félévben is ez a rend, törekvésünk, hogy református öntudatában erősítsük gyülekezetünket- jöjjünk, vasárnap legyünk Istenközelben! És most nyílik új lehetőség az iratkozásra is, azok tehát, akik első félévben elmulasztották, most bekapcsolódhatnak tevékenységeinkbe.

Öregek vasárnapja, nőszövetségi receptes alkalom, az adventi szeretetcsomagok, a karácsony-újév meghittsége, az imahét mind jelentős mérföldkövei gyülekezeti életünknek, mint ahogyan a januári családlátogatás is. Zajlik a tapasztalatok összesítése, annak megfogalmazása, hogyan lehet ezt a sokarcú közösséget úgy összefogni, hogy a sok  idős, a kevés fiatal, a jó- és szerényebb módú egyaránt megtalálja helyét a templomban, leginkább ott, erősödjön hite, hogy mindennek dacára, hogy a vészjóslatok ellenére is lehet, és főleg van értelme itt jól és szépen élni.

Lassan beindulnak a tavaszi-nyári gyülekezeti alkalmak, kórus, bibliaórák, káté és vallásórák, ifjúsági, és készülnek az időszakos rendezvények is. Abban a reményben, hogy minél többen idetalálnak. Hogy sokan magukra, de főleg az Úristenre valahogyan rátalálnak.



















Nem manikűr reklám. Őszinte barátság jelképe.





A fotók az ibrányi nyári kiránduláson készültek. 

2016. október 31., hétfő

Kórusévad 2O16-17



A nulladik találkozás után, amikor október első , az öregek vasárnapján már énekeltünk, együtt láttuk vendégül a gyülekezet idős tagjait, 















Reformáció napján elindítottuk hivatalosan is új évadunkat a 11. életévébe lépett Református Dalkörünkkel. Örömteli szívvel, hálával nyugtázzuk, hogy megvagyunk, első szóra együtt vagyunk, és az ének szól Isten dicsőségére.
 Glória, glória, in excelsis Deo...








2016. szeptember 10., szombat

Tanévnyitó

2o16. szeptember 11. , vasárnap, 11 órai kezdettel gyülekezetünkben hálatelt szívvel , ünnepi istentisztelet keretében nyitjuk meg az új  tanévet, gyermekek, szülők, pedagógusok, gyülekezet: egy szívvel kérjük Isten áldását tanulásra, munkára, templom és iskola életére.

Előmorzsán itt voltak kicsik-nagyok, és meg kell hagyni, ilyenkor valóban kedvet kap az ember éppen ott folytatni, ahol abbahagyta, tervezni, szervezni, s hívogatni mindenkit: dicsérjük együtt az Istent!








2016. augusztus 14., vasárnap

33. vasárnap

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának; 
 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. 
Tehát akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. 

 Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. 
Róma, 14, 7-9

Szent -Erzsébet dóm- Kassa

2016. augusztus 7., vasárnap

32. vasárnap

Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. 
Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, 
és így szólt: 
Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 

 Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, 
ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.
Lukács 14,7-9

Tokaji református templom- részlet-

2016. július 31., vasárnap

31. vasárnap

Hat nappal ezután Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. 
És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a világosság.
És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. 
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, készítek itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. 
Miközben ezt mondta, íme, fényes felhő borította be őket, és hang hallatszott a felhőből:
 Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok! 
Amikor a tanítványok ezt meghallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. 
 Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: 
Keljetek fel, és ne féljetek! 

 Amikor pedig föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. 
Máté 17, 1-8

Ibrányi református templom