Ezt el kell engedni (PIGy21.)

Az ember görcsösen ragaszkodik dolgokhoz, elvekhez, helyzetekhez, emberekhez- így mondtam volna régebben.

Azután megtanítottak arra, hogy nem beszélhetek az emberről, általánoságban. Csak magamról, konkrétan.

Rgaszkodó típusnak lenni külön életélmény.

Megtanulni elengedni- békesség szigete.

Nem könnyen, nem könnyelműen. De belátással.

Kimondani: tőlem független a helyzet, megoldása nem nálam van.

Ezt el kell engedni.

Így lehet világjárvány idején élni tanulni . Beszűkül a tér, kitárul a lélek.

Van, amit másoknak, más embereknek kell átengedni. Annak, aki jobban tudja, aki inkább rátermett.

S még ezt is, ugyanúgy, mint az elme számára felfoghattlan dolgokat, az Úrnak kell átengedni.

Elengedni, odaengedni, megérezni a gondviselést.

Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd ő teljesíti. Zsolt, 37, 5

Kétségtelen, hogy a megörökített gondolatokat a találkozások határozzák meg. Akkor is, ha az egy pillanat, egy kérdés-felelet vagy két találkozó szempár.

Minden ilyen találkozás után azt kívánom, minél többen megtaláljk, megéljék  a pillanatot, amikor a fájdalom elillan.

"Míg végül egy óvatlan pillanatban a szívfájdalom elszivárgott, akár a víz a homokban. Mág mindig ott volt, de már mélyebben. Kya a lélegző, nedves földre tette a kezét, és a láp lett az édesanyja."  (Delia Owens- Ahol a folyami rákok énekelnek)

Az élet tele van ellentmondásokkal. 

Miközben elengedünk, mindvégig ki kell tartanunk.