Az apró dolgok (PIGy2O.)

 Beárnyékolt kamraablak, megragasztott tányér, aprócska paradicsom

Már kezdetben volt, aki meg tudta fogalmazni, hogy túl ezen a járványon annyi minden van.

Pillanatnyilag is mindanyiunkkal történik valami. 

Valami, ami nem csak a pandémia.

Ebben a látszólag egyetemesen összefogó keretben a "többi", "más" dolgok is zajlanak életünkben.

Vajon, ki hogy van? Hogy boldogulnak az emberek valójában mindazzal, ami életükben éppen zajlik? 

Most nagy dolgok, korszakalkotóak történnek világunkban, közösségünkben, s mi ilyenkor vagyunk hajlamosak az egyéb dolgokat minimalizálni, figyelmen kívül hagyni. Most a nagy dolgokkal foglalkoznik mindenki, hogyan jöhetne szóba saját egyéb gondunk, bajunk. Hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha nem lenne illendő barátainkat, vagy éppen az Urat azzal terhelni, hogy nekünk éppen valami más fáj, valami egyébbel küzdünk.

Ha valaki másnál éppen rákot diagnosztizáltak vagy szerettét veszítette el, mi csak vonakodhatunk attól hogy saját lelki vívódásinkkal előálljunk. Inkább meggyőzzük magunkat, hogy nem kell annyira szorongónak, szomorúnak vagy aggodalmaskodónak lenni. Hiszen rosszabb is lehetne.

A valóság azonban ettől más: csak mert a világ most megpróbáltatást él, az Úr nem szűnik meg törődni minden egyébbel. Sőt, a mások életének nehézségei mellett a mi saját fájdalmunk sem törpül el. Amit egyen-eyenként cipelünk, az éppen olyan fontos, éppen olyan nehéz.

Lehet, hogy pénzügyileg, lehet, hogy a gyermek kiszámíthatatlan alvási programja miatt, lehet, hogy a családban zajló nézeteltérések vagy a leadandó munka miatt. Bármiért.

Nem sikerült egy év alatt végigolvasni a Bibliát. De félig igen, és már így is rengeteg mindenre fény derült. Ha lesz még egy évem, vagy kettő, végére tudok járni. Illetve közepére, visszajutva a Példabeszédekhez.

Mindenesetre Pál apostol Timóteushoz két levelet ír, jobbára nagy, súlyos dolgokat taglalva: az utolsó időkről, a szenvedésről, a szolgálathoz való hűségről. A vége felé aztán történik valami, mint egy érdekes fordulat: az utasítás arra vonatkozik, hogy Timóteus hozza el neki a köpenyt, ami ottmaradt. Pál egy hideg börtönbe zárva, közel a halálhoz, nagy dolgokat hagyva hátra- egyetlen köpenye pedig távol tőle.

Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképpen a pergameneket. 

2 Tim.4,13

Minden szó, minden rész okkal és céllal van odaírva. A legnehezebb és legfurcsább részek is. Valamit tanítanak az Úrról, valamit tanítanak magunkról.

Lehetséges, hogy a köpenyről szóló rövid résszel üzeni az Isten, hogy az apró dolgok számítanak. Az emberileg apró dolgok is: az új lábtörlő az autóba, a kidőlt kerítésoszlop, az új munkahely, az alacsonyan szálló gólya és a szárazságtól tátongó föld. Meg az áradás.

Elég nagy az Úr, hogy legapróbb dolgainkról is gondot tudjon viselni. Elég fontosak vagyunk számára.