Pillanatnyilag (PIGy22)

Az örökség az volt: télen, rendszerint január-februárban voltak a bibliaórák, amikor ráértek az emberek. Aztán március felé már kezdődött veteményezés, jött az ünnep és ezzel együtt szüneteltek a bibliaórák is. Nem volt ez egy rossz örökség. A két hónapnyi találkozásokba belefért egy-egy téma feldolgozása, belefért szeretetvendégség és jótékonysági gyűjtés, belefért intézmények meglátoatása, majd nyáron, a viszontlátás örömével egy-egy kirándulás is. Volt az életnek egy másfajta rendje, amiből minden jót megtartanánk.

Most pedig itt vagyunk az őszben, szélben, esőben, máskor nyárias melegben, és az életnek a rendje máshogyan más. Hogy jobb vagy rosszabb, szebb vagy rútabb- azt ki-ki maga éli meg saját mindennapjaiban.

Mindesetre közben összeáll egy újabb örökség, amit már mi adunk tovább.

A járvány idején született csoport- Gondolat-terhek- nők a gyülekezetben- a szükség-hozta megoldást jelenti. És kezdetektől sok áldást hordoz. Karnyújtásnyira, pillantásnyira vagyunk egymástól. És együtt ugyanígy karnyújtásnyira, szívdobbanásnyira azÚrtól. Bízunk benne, hogy a kapcsolatok építése által mindannyian hitbe növekedünk és a szép napok mellett a kedvünk ellenére valókat is alázattal tudjuk viselni. Mindannyian, akik itt, ilymódon, mindenféle különbözőségeink ellenére, egy helyre és együvé tartozunk.

Sokáig személyesen nem találkozhattunk.

Most újra igen, még mindig igen.

Így az új örökség része, hogy a néhány éve délelőtt tartott bibliaórákat ismét személyesen is tartjuk, nem csak tavasszal, hanem lehetőség szerint mindig, amikor találkozhatunk. Mert az élet rendje más, az időnk beosztása más, de egy dolog örök és nekünk ehhez kell magunkat tartani.

Hét hónap után ma találkoztunk a bibliaórás közösségben. 

Négyünkre bízta ma az Úr a feldatot, hogy imában hordozzuk saját és mások életét. Hisszük, hogy szolgálatunk kedves az Úr előtt.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mt, 16, 26

Legyen örökségünk része megállni, az egész világot elengedni és a lelkünkkel törődni.