Jelenleg

rakosgatjuk egymásra az előttünk álló idők építőköveit,
miközben vissza-visszapillantunk.

Nem azért, mert fontolóra vettük, hogy arra menjünk,
sokkal inkább mert sok szép dolog történt (egy)házunk táján,
a szépséget pedig kár lenne hagyni feledésbe merülni.

Az év első felében a presbiterekkel, nőszövetségi bibliaórás asszonyokkal, kórussal, gyermekekkel,a vasárnapi (és a széleskörű) gyülekezettel együtt éltük meg a naptári év zsúfoltabbnak gondolt időszakát.
Azóta elkezdődött a második félév is, mi másképpen, de hasonlóan tele van.

Ezért (lesz mégis ) a krónika.
Klassz lesz, ha sokan magukra ismernek benne.