Pandémia idején a gyülekezetben 1O.- Félúton


Nemcsak sokfélék vagyunk.
Életünknek más-más pontján is állunk.

Fiatal felnőttek,
pályakeresők,
pályakezdők,
párkeresők, 
fiatal feleségek, 
fiatal anyák, 
iskolások anyái, 
régiséggel dolgozók,
felnőttek anyái, 
munkát keresők,
gyermeküket gyászolók,
fiatal özvegyek,
idős özvegyek,
unokákat váró fiatal nagymamák,
unokákkal játszó fiatal nagymamák,
idős asszonyok,
s dédanyák is vannak valahol,
újrakezdők,
társra várók,
egyedül megöregedők,
...
és elengedők.


S mindebben az a szép, hogy benne találjuk magunkat, örömünkkel-bánatunkkal, a holnapi nap  gondjával, feladataival. Ott vagyunk a sorban, s ez lehet az erőforrásunk: hogy valami miatt még a mai nap is ott vagyok, végezhetem a feladatom, lehetek áldás valaki számára.

Az elmúlt hét élményeit jegyezgettük, tartogattuk erre a keddre. Hogy ha jön egy újabb "kvázi"találkozás, akkor legyen a tarsolyunkban valami, ami erőt adjon, felvidítson, bátorítson mást is. Mindazokat, akik idekattintnak.

Volt beszélgetés, kedves szó, ragaszkodás egy nagy piros vájling spenótba gyúrva, hallottunk gyermeknevetést. De megtudtuk azt is, hogy van a közelünkben szenvedő is, és be kellett látnunk, hogy onnan, ahol mi állunk, az életnek csak az egyik oldala látszik...

Most, amikor a világ tanítása arról szól, hogy tartsunk távolságot, mi nem tudunk nem arra gondolni, hogy nagyobb szükségünk van egymásra, mint valaha. Az elfogadásra, a segítségkérésre és adásra, a megértésre, az odafordulásra, az őszinteségre és az imádságra.

Végignézzük a felsorolást, és biztosan tudjuk, hogy ki-ki megtalálja a maga feladatát ott, az életnek azon a pontján, ahol éppen van, térben és időben egyaránt.

Legyen a következő napokban az emberi találkozásokon túl vagy éppen azok által kinek-kinek olyan istenélményben része, mely erőt ad, tovább visz és lelkeket megmosolyogtat.


Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunkha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításbana buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. Róma, 12, 6-8
Más és mégis ugyanaz: lesz még pitypang, lennie kell. Az alábbi linkeken érdekes tudnivalók róla:





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések