Pandémia idején a gyülekezetben 14.- Átmenet nyitásra
Magam- mert az életem ebben a szakaszában így alakult- sehová nem járok. Nagyrészt a hírekből tudtam meg az elmúlt időszakban, hogy csendesek voltak a városok, s most ugyanonnan hallom, hogy szűnik a csend, a nyugalom, nyúlnak a sorok- emberekből és autókból állók egyaránt. Igaz, a Hajósor is majdhogynem végtelenül csendes volt az elmúlt két hónapban.
A nyitásra való átmenetet azonban nem a hírekből, hanem saját valóságunkból tapasztaltam meg: vasárnap nem magunk, hanem a gyülekezettel együtt vettünk részt az istentiszteleten. Valami készülődik.
Még intenek elővigyázatra.
Még szólnak a veszélyről.
Még tart a bizonytalanság.
De már nyitni kellene. Nyitnának. Indulna valami...És minden bizonnyal emberi számítások szerint a világjárvány elül, lazítások következnek, érdekek érvényesülnek majd, s az élet mintha menne tovább.
Csak két hónap volt, s máris jöhet a számvetés.
Ki sportolni kezdett, ki diétázni, ki megtanult horgolni, ki kertészkedni, ki továbbra is betegágyán feküdt türelmesen várva a gyógyulás legapróbb jeleit is, ki eltemette szerettét, ki dolgozni ment nap mind nap azzal a gondolattal, hogy kiteszi magát és családját a fertőzés veszélyének, ki szabadságon volt-kényszerből vagy jószántából-, ki törte a fejét a gyermek matekpéldáin, ki színezőt nyomtatott, kinek fenekestől ferfordult az élete s kinek semmit sem változott...ki nem tett semmi mást, csak azt, amit tennie kellett.
És mégis, nyomot hagy bennünk az elmúlt időszak, főleg azokban, akik számára az elszigetelődés, a szenvedés, a próba ismeretlen fogalom volt ezidáig. És ami jönni fog, az is minden bizonnyal ugyanígy nyomot hagy.
S mindezek miatt keresnünk kell a lehetőségeket a felüdülésre, az erőgyűjtésre, a mosolyra, a mély gondolatokra, melyek továbbvisznek, a kikapcsolódásra.
Például egy jó könyvre.
Mert amikor kinyitunk egy könyvet, rögtön nem vagyunk egyedül. És nem vagyunk elszigetelődve. Egyből többen leszünk, pörög az élet, van társunk. A Biblia mindenkinél kéznél van, s ha az Ószövetség nehézkes is, az Újszövetség annál olvasmányosabb, magával ragadóbb. Aztán ott van az összes többi- a szépirodalom, a régi s az új, a kertészkedős, a kézimunkás, vagy akár csak az énekeskönyv. (Hellyel-közzel a tankönyvek is szépek tudnak lenni.) Bármelyikről legyen szó, biztos élményforrást jelent. Mert üzeni, hogy nem vagyok egyedül, hogy másnak is vannak álmai, vágyai, hogy a világ szép és benne mi is azok vagyunk.
A világ épp azon gondolkodik,hogyan nyisson a világjárvány után. Egy könyv, egy jó írás talán ötleteket adhat arra nézve, hogy miért éppen itt vagyunk, miért éppen most. Az olvasás így nem menkülés, hanem lehetőséggé válhat. A lélek erősítője. Azt mondhatná valaki, nincs időm, nem szoktam olvasni, nincsenek is könyveim. Itt lehet az idő, valami újba kezdeni- szétnézni a lakásban, kölcsönkérni, s máris éled a valódi kapcsolat. És időt szakítani, megengedni magunknak, hogy csak perceket, oldalakat, de rendszeresen olvassunk. Hátha felfedezzük, mi mindenre képesek vagyunk, milyen erősek vagyunk, mennyi lehetőségünk van.
Átmenet van a nyitásra, de utazni csak óvatosan, alapos indokkal lehet.
A fa, amiből a könyv lapjai készültek, átölel bennünket s egyben egy biztonságos utazásra hív. Rajtunk áll, hogy elindulunk-e.
Én magam párhuzamosan négy könyvet olvasok, mindeniknek megvan a helye a lakásban, a funkciója életemben. És a bezártságban hozott a postás egy csomagot, ami egy kis könyvet rejtett magában- Németországban íródott, Magyarországon adták ki, Zetelakán csomagolta nekem egy kedves ismerős, így érkezett Gernyeszegre. A postai hivatalnokoknak is köszönet :).
Semmi sem történik véletlenül.
Életünk, akár egy könyv, részekből, fejezetetkből áll. Mindeniknek megvan a maga értelme. És egyiket sem szökhetjük ki, nem hagyhatjuk ki. Amikor pedig eljött az ideje, új rész következik, előre kell tartani, egyre tovább és tovább lapozni.
Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz! 1 Mózes 19, 17
A nyitásra való átmenetet azonban nem a hírekből, hanem saját valóságunkból tapasztaltam meg: vasárnap nem magunk, hanem a gyülekezettel együtt vettünk részt az istentiszteleten. Valami készülődik.
Még intenek elővigyázatra.
Még szólnak a veszélyről.
Még tart a bizonytalanság.
De már nyitni kellene. Nyitnának. Indulna valami...És minden bizonnyal emberi számítások szerint a világjárvány elül, lazítások következnek, érdekek érvényesülnek majd, s az élet mintha menne tovább.
Csak két hónap volt, s máris jöhet a számvetés.
Ki sportolni kezdett, ki diétázni, ki megtanult horgolni, ki kertészkedni, ki továbbra is betegágyán feküdt türelmesen várva a gyógyulás legapróbb jeleit is, ki eltemette szerettét, ki dolgozni ment nap mind nap azzal a gondolattal, hogy kiteszi magát és családját a fertőzés veszélyének, ki szabadságon volt-kényszerből vagy jószántából-, ki törte a fejét a gyermek matekpéldáin, ki színezőt nyomtatott, kinek fenekestől ferfordult az élete s kinek semmit sem változott...ki nem tett semmi mást, csak azt, amit tennie kellett.
És mégis, nyomot hagy bennünk az elmúlt időszak, főleg azokban, akik számára az elszigetelődés, a szenvedés, a próba ismeretlen fogalom volt ezidáig. És ami jönni fog, az is minden bizonnyal ugyanígy nyomot hagy.
S mindezek miatt keresnünk kell a lehetőségeket a felüdülésre, az erőgyűjtésre, a mosolyra, a mély gondolatokra, melyek továbbvisznek, a kikapcsolódásra.
Például egy jó könyvre.
Mert amikor kinyitunk egy könyvet, rögtön nem vagyunk egyedül. És nem vagyunk elszigetelődve. Egyből többen leszünk, pörög az élet, van társunk. A Biblia mindenkinél kéznél van, s ha az Ószövetség nehézkes is, az Újszövetség annál olvasmányosabb, magával ragadóbb. Aztán ott van az összes többi- a szépirodalom, a régi s az új, a kertészkedős, a kézimunkás, vagy akár csak az énekeskönyv. (Hellyel-közzel a tankönyvek is szépek tudnak lenni.) Bármelyikről legyen szó, biztos élményforrást jelent. Mert üzeni, hogy nem vagyok egyedül, hogy másnak is vannak álmai, vágyai, hogy a világ szép és benne mi is azok vagyunk.
A világ épp azon gondolkodik,hogyan nyisson a világjárvány után. Egy könyv, egy jó írás talán ötleteket adhat arra nézve, hogy miért éppen itt vagyunk, miért éppen most. Az olvasás így nem menkülés, hanem lehetőséggé válhat. A lélek erősítője. Azt mondhatná valaki, nincs időm, nem szoktam olvasni, nincsenek is könyveim. Itt lehet az idő, valami újba kezdeni- szétnézni a lakásban, kölcsönkérni, s máris éled a valódi kapcsolat. És időt szakítani, megengedni magunknak, hogy csak perceket, oldalakat, de rendszeresen olvassunk. Hátha felfedezzük, mi mindenre képesek vagyunk, milyen erősek vagyunk, mennyi lehetőségünk van.
Átmenet van a nyitásra, de utazni csak óvatosan, alapos indokkal lehet.
A fa, amiből a könyv lapjai készültek, átölel bennünket s egyben egy biztonságos utazásra hív. Rajtunk áll, hogy elindulunk-e.
 |
Semmi sem történik véletlenül.
Életünk, akár egy könyv, részekből, fejezetetkből áll. Mindeniknek megvan a maga értelme. És egyiket sem szökhetjük ki, nem hagyhatjuk ki. Amikor pedig eljött az ideje, új rész következik, előre kell tartani, egyre tovább és tovább lapozni.
Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz! 1 Mózes 19, 17
Megjegyzések
Megjegyzés küldése