A tábor
Isten kegyelme és különleges ajándéka, hogy ebben az esztendőben ismét együtt táborozhattunk gyermekekkel és ifjakkal.
Nyári gyermek és ifjúsági bibliatáborunk hagyományos táborozóhelyünkön, mégis rendhagyó módon zajlott.
Augusztus utolsó hetében miénkvolt a tér Borszéken, akkor ugyanis a hét első felében a vallásórásokkal, a hét második felében pedig a konfirmálókkal nyaraltunk együtt.
A kicsik témája a Kincs, a nagyoké a Közösség volt, a kettőt pedig összegezve mondhatjuk el, hogy bizony nagy kics a közösség, az is, melynek itt a gyülekezet keretében tagjai lehetünk.
Az eslő csapat táborozó gyerek olyan bibliai történetekkel ismerkedhetett meg, melynek mindenikében megjelenik valamilyen formában a kincs, a hét második felében pedig az És te miért neveztetel keresztyénnek című, Heidelbergi Kátét feldolgozó könyv alapján kerestük a választ arra, mitől leszünk mi magunk Krisztust szolgáló közösséggé, milyen szabályoknak kell érvényesülniük és hogyan érezhetik minél többen jól magukat egy ilyen közösségben, ugyanakkor mi a célja és milyen eszközökkel működhet a közösség.
Érdemes megjegyezni, hogy a vallásórások napirendje igen hatékonynak bizonyult, a délelőtti vallásóra, énektanulás, kreatív múhely, kincskeresés szépen összefonódott a délutáni szabdtéri játékokkal, a túrázással, a nap fényponntját ugyanakkor talán mégis az esti programra való készülődés, a tábortűz és az előadás jelentette.
Szívmelengető visszaemlékezni a kis első táborozókra, akik fegyelmezetten, merészen viselték a számukra újszerű, szokatlan helyzetet.
A hét második felében a mindennapokat a kátéórák, énektanulás, csapatjátékok és a vasárnapi fellépésre való készülődés határozták meg, közben pedig igyekeztünk arra figyelni, hogy jusson idő szabadon eltölteni, túrázzunk, mozogjunk minél többet, beszélgessünk, építsük a közösséget.
Kevésnek bizonyult a hét nap, let volan még, amit csinálni, a kicsik durcásan mentek haza, szívesen maradtak volna még, a nagyok pedig elfáradtak, keényen készültek a konfirmációra.
Nem lehetünk eléggé hálásak az együtt töltött napokért.
A tábor során segítségeink voltak: Vajda Gyopár, Török Renáta Gabriella, Demeter Ferenc és Csilla, az iskolabuszt a Polgármesteri hivatalnak köszönjük, a kenyeret és a péksüteményt Szabó Attila atyánkfiának, a gyülekezet a diakóniai kisperselybe helyezett pénzösszeggel támogatta önzetlenül a gyermekek táboroztatását.
Nyári gyermek és ifjúsági bibliatáborunk hagyományos táborozóhelyünkön, mégis rendhagyó módon zajlott.
Augusztus utolsó hetében miénkvolt a tér Borszéken, akkor ugyanis a hét első felében a vallásórásokkal, a hét második felében pedig a konfirmálókkal nyaraltunk együtt.
A kicsik témája a Kincs, a nagyoké a Közösség volt, a kettőt pedig összegezve mondhatjuk el, hogy bizony nagy kics a közösség, az is, melynek itt a gyülekezet keretében tagjai lehetünk.
Az eslő csapat táborozó gyerek olyan bibliai történetekkel ismerkedhetett meg, melynek mindenikében megjelenik valamilyen formában a kincs, a hét második felében pedig az És te miért neveztetel keresztyénnek című, Heidelbergi Kátét feldolgozó könyv alapján kerestük a választ arra, mitől leszünk mi magunk Krisztust szolgáló közösséggé, milyen szabályoknak kell érvényesülniük és hogyan érezhetik minél többen jól magukat egy ilyen közösségben, ugyanakkor mi a célja és milyen eszközökkel működhet a közösség.
Érdemes megjegyezni, hogy a vallásórások napirendje igen hatékonynak bizonyult, a délelőtti vallásóra, énektanulás, kreatív múhely, kincskeresés szépen összefonódott a délutáni szabdtéri játékokkal, a túrázással, a nap fényponntját ugyanakkor talán mégis az esti programra való készülődés, a tábortűz és az előadás jelentette.
Szívmelengető visszaemlékezni a kis első táborozókra, akik fegyelmezetten, merészen viselték a számukra újszerű, szokatlan helyzetet.
A hét második felében a mindennapokat a kátéórák, énektanulás, csapatjátékok és a vasárnapi fellépésre való készülődés határozták meg, közben pedig igyekeztünk arra figyelni, hogy jusson idő szabadon eltölteni, túrázzunk, mozogjunk minél többet, beszélgessünk, építsük a közösséget.
Kevésnek bizonyult a hét nap, let volan még, amit csinálni, a kicsik durcásan mentek haza, szívesen maradtak volna még, a nagyok pedig elfáradtak, keényen készültek a konfirmációra.
Nem lehetünk eléggé hálásak az együtt töltött napokért.
A tábor során segítségeink voltak: Vajda Gyopár, Török Renáta Gabriella, Demeter Ferenc és Csilla, az iskolabuszt a Polgármesteri hivatalnak köszönjük, a kenyeret és a péksüteményt Szabó Attila atyánkfiának, a gyülekezet a diakóniai kisperselybe helyezett pénzösszeggel támogatta önzetlenül a gyermekek táboroztatását.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése