A parókia, az udvar

megér egy bejegyzést, hiszen

egész évben sok a teendő, a fű gyorsan nő, s ha szárazság van, ideje előtt megsárgul

itt van a háztáji gazdaság, amit illik fenntartani, ez maradt ugyanis talán az utolsó módja az egészséges táplálékhoz való hozzájutásnak, továbbá talán még a munkát, a kétkezit is megmutathatja az ember a gyermeknek, valamint az állatok mellet a kert maga az öröm forrása

a tavasz hol esős és hideg, hol tikkasztóan meleg volt, a nyár aztán egy idő után csak meleg, száraz

az állatállomány átalakult az utóbbi időben, nyulak nincsenek, se galambok, van viszont mesébe illő, igazi piros tyúksereg meg kakasok, jércék, mik itt kelt csibékből cseperednek,némi gyöngytyúk, pulyka, még ha csirkéket is nevel, kacsák, egy liba, Dinó névre hallgat, macskák, 2,ezek közül is Bertát különösen kényeztetjük, minekutána árván maradt és nagyanyja rá sem néz, s még itt vannak a  zebrapintyek

kutya 2 maradt, miután a komondor egy vasárnap délben végleg elaludt

ez mindenkinek fájt, értetlenül állunk, máig gondolkodunk azon, mi lehetett az oka, hiszen fiatal volt, jókedvű...leginkább azonban Rebekának hiányzik

ezen  a nyáron bővelkedtünk szúnyogokban s a csókák sok keserűséget okoztak a seregélyekkel együtt

az udvar nem ment át lényeges változásokon, igyekeztünk tisztán, rendezetten tartani

megszerettük a levendulát, a rózsákat, ideje tanulmányozni, hozzá kapcsolódó lehetőségeinket felmérni

krumpli nem lett az idén, de szeder például igen, bőségesen, szépen és finomat termett,

és lett minden egyéb a kertben, amit vetettünk, gondoztunk, s aminek növekedését az Úr adta

mostanra vár ránk a betakarítás, levélseprés, jövőre nézve a tervezés

Így is élünk mi.