Pandémia idején a gyülekezetben 7. - Gondolat- terhek

"... az eszem meg a lelkem lihegve próbálja utolérni azt, ami most van. ...Mert minden más lett...
Nem minden gondolattal és tapasztalattal jó egyedül maradni."(Hézser Gábor)

Néhány kedd óta érlelődött a gondolat, hogy jó lenne most egy felület, ahol a gyülekezet asszonyaihoz úgy lehetne szólni, ahogy csak mi tudunk- nem légbőlkapva, üres hangzatokkal, hanem ismerve egymást, egymás életét, családját, emlékekbe kapaszkodva és közös jövőt álmodva. Közös jövőért imádkozva.

És jött ez az élmény, hogy ha gondolat-terheket osztuk meg, akkor egymásért és önmagunkért is vagyunk. Akkor arrafelé tartunk, ahol betöltjük az élet törvényét.

Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Galata, 6,2

Néhány kedd óta egy másfajta életet élünk.
Legalábbis sokak élete megváltozott...

És vannak, akik ugyanazt élik, mint azelőtt. Talán egyedül, öregen, betegen, távol a szerettektől, fárasztó, veszélyes munkával vagy éppen munka nélkül...

Néhány kedd óta nagy feladatot kaptunk.

Hogy jobbak legyünk. Akkor is, ha megváltozott az életünk, akkor is, ha maradt minden a régi. Akár jó, akár rossz.

Ha gond van, merjünk segítséget kérni, ha öröm van, mondjuk el, hogy megtanuljunk együtt és egymásnak örülni.

Így talán a könnyű élet is szebbé, a nehéz pedig könnyebbé válik.

A legfrisebb karanténos lányfotónk...Mindent elárul: azt is, ki a fázós hármunk közül :)

- VRJúlia-