Pandémia idején a gyülekezetben 6. - Konfirmációi előkészítő

Hálás szívvel gondolunk vissza a tavalyi évre, amikor két alkalommal tettek ifjak konfirmációi fogadalmat gyülekezetünkben.
A nagyokkal egyidőben az első éves konfirmációra jelentkezők is elkezdték a felkészülést, már  a nyár folyamán, vakációs időben is, hogy amíg a következő évben újbúzazsenge ünnepe eljön, ők maguk is készen álljanak a fogadalomtételre.
Böjtfő vasárnapján, 2O2O. március 1-én a délutáni istentisztelet keretében a gyülekezet meghallgatta az első éves konfirmáció során tanultakat, ifjaink, akik időközben nyolcan maradtak, szép bizonyságát adták annak, hogy szívvel-lélekkel készülnek a konfirmációra.
Ennek az előkészületnek szerves részét képezi az istensztiszteletek látogatása, szeretettel gondolunk így vissza arra, hogy március 8-án még nyugodtan voltunk együtt a templomban- a kátésokkal is.
Március 15,én már nagyon kérdőjelez volt az istentiszteleten való részvétel, három kátés fiú mondta ekkor hangosan az imát ... Akkor kezdődött valami, amiről nem tudtuk, mit jelent, milyen hatással lesz ránk, meddig tart...Akkor kezdődött valami, amiről most is leginkább azt tudjuk, ami már megvolt, ami már lejárt. A hogyan tovább még ma is kérdőjeles.
Jó reménységgel vagyunk afelől, hogy konfirmandusaink is bekapcsolódnak az élőben közvetített istentiszteletekbe- s talán még kedvükre is van ez a modern világ :). Ugyanakkor nagyon várjuk, hogy nem közvetítve, hanem valósággal élőben lehessünk együtt a gyülekezet közösségében.
Nemsokára minden bizonnyal találkozhatunk, hiszen kiscsoport vagyunk, 8 gyermek ( vagy reményeink szerint 9), kellő távolságot tudunk tartani, mégis együtt lenni majd kátéórán.
Addig is, hetente egyszer, hétfőn este 6 órakor látjuk egymást a kátésokkal, elkezdtük tanulni a kátét, folytjuk a munkát.
Jó az Úr, s ha megtart, ezekből a körülményekből szedjük majd össze magunkat és egymást, hogy lélekben megerősödve, hitünkben növekedve állhassunk meg az úrasztala körül kérve a Szentlélek erejét az új ifjúság életére is.