Pandémia idején a gyülekezetben 4. Ebben az évben a húsvét
Nagycsütörtöktől húsvét harmadnapjáig lelki próbákkal, lelki feltöltődéssel, csendességgel teli utat tettünk meg.
Tudjuk előre, hogy a váratlan, szokatlan helyzetek nehezek lesznek, hogy megpróbálnak, sokszor tapasztaljuk, hogy megerősödünk, másokor talán lankadunk is- de hogy pontosan milyen lesz és milyenné formált minket az új helyzet, azt csak utána, lehet, hogy jóval utána tudjuk megfogalmazni, vagy akár érezzük tisztán, legalábbis tisztábban.
Nagycsütörtökön este 6 órától, nagypénteken délelőtt 11-től, nagyszombaton reggel 9-kor mentünk a templomba. Csak mi magunk, a család és a harangozónő. Ahogy a szabály, a vészhelyzet előírta. Anna lányunk mindvégig vállalta, ogy okoseszközével közvetíti az alkalmakat, hogy mindazok, akik otthonaikból követnék, megtehessék. Áldás, hogy szólhat a harang, hogy meszire hallatszik, áldás, hogy szólhat az Ige és áldás, hogy lélekben együtt lehetünk. Eddig eljutottunk, s furcsán szemlélve az új helyzetet, amikor a technika, az oly sokszor csalóka virtuális világ hoz egy másfajta élményt. Az élményt, hogy az Ige, ha szól, az ide-oda elhull. Tartjuk egymásban a reményt. Ilyen csendes nagypéntekünk, nagyszomatunk mégsosem volt, pedig ha valaki, mi a parókián biztosan betartjuk e két nap csendjét... Hogy vasárnapra virradólag örömének hangozzék.
Vasárnap délután 4 órakor közvetítettünk istentiszteletet, miután délelőtt a református egység jegyében a Duna TV sugárzott istentiszteletet, majd az Erdélyi TV Ft. Kató Béla püspök úr szolgálata által tette meghitté az ünnepet. Hétfőn és kedden rendes délelőtti órában, 11 órakor megtartottuk a másod és harmadnapi istentiszteleteket.
Mi magunk imádságos szívvel hozzuk kérésünket az Úr elé, hogy életünket tartsa meg, bűneinket ne nézze, hogy az úrvacsora közösségében ismét együtt lehessünk a templomban a gyülekezet körében.
Felcsendült az örömének, hallottuk az evangéliumot, s bár a nagyszombati csend idén mintha tovább tartott volna, mégis azzal a biztos tudással, hittel megyünk tovább, hogy Jézus él, mi is élni fogunk...Ennél nagyobb bizonyosságunk nem lehet.
Tudjuk előre, hogy a váratlan, szokatlan helyzetek nehezek lesznek, hogy megpróbálnak, sokszor tapasztaljuk, hogy megerősödünk, másokor talán lankadunk is- de hogy pontosan milyen lesz és milyenné formált minket az új helyzet, azt csak utána, lehet, hogy jóval utána tudjuk megfogalmazni, vagy akár érezzük tisztán, legalábbis tisztábban.
Nagycsütörtökön este 6 órától, nagypénteken délelőtt 11-től, nagyszombaton reggel 9-kor mentünk a templomba. Csak mi magunk, a család és a harangozónő. Ahogy a szabály, a vészhelyzet előírta. Anna lányunk mindvégig vállalta, ogy okoseszközével közvetíti az alkalmakat, hogy mindazok, akik otthonaikból követnék, megtehessék. Áldás, hogy szólhat a harang, hogy meszire hallatszik, áldás, hogy szólhat az Ige és áldás, hogy lélekben együtt lehetünk. Eddig eljutottunk, s furcsán szemlélve az új helyzetet, amikor a technika, az oly sokszor csalóka virtuális világ hoz egy másfajta élményt. Az élményt, hogy az Ige, ha szól, az ide-oda elhull. Tartjuk egymásban a reményt. Ilyen csendes nagypéntekünk, nagyszomatunk mégsosem volt, pedig ha valaki, mi a parókián biztosan betartjuk e két nap csendjét... Hogy vasárnapra virradólag örömének hangozzék.
Vasárnap délután 4 órakor közvetítettünk istentiszteletet, miután délelőtt a református egység jegyében a Duna TV sugárzott istentiszteletet, majd az Erdélyi TV Ft. Kató Béla püspök úr szolgálata által tette meghitté az ünnepet. Hétfőn és kedden rendes délelőtti órában, 11 órakor megtartottuk a másod és harmadnapi istentiszteleteket.
Mi magunk imádságos szívvel hozzuk kérésünket az Úr elé, hogy életünket tartsa meg, bűneinket ne nézze, hogy az úrvacsora közösségében ismét együtt lehessünk a templomban a gyülekezet körében.
Felcsendült az örömének, hallottuk az evangéliumot, s bár a nagyszombati csend idén mintha tovább tartott volna, mégis azzal a biztos tudással, hittel megyünk tovább, hogy Jézus él, mi is élni fogunk...Ennél nagyobb bizonyosságunk nem lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése