Bekuckózunk

-majd- a későőszi nyugalomban, s számba vesszük dolgainkat onnan, ahol a számvetést abbahagytuk, s kezdtük csak élni a sodró mindennapokat, sok hétköznappal és kedves ünnepekkel. Beszélgetni fogunk, kérdezni, s válaszolni, nevetni az emlékeken,  s tervezni a jövőt.

Ma hálát adunk öregeinkért, akik vannak, akik voltak, akik által mi is önmagunkká váltunk.