A mi időnkben

Fogalmam sincs, akkor, amikor mi verseket tanultunk, milyen nevelési célok voltak kőbe vésve tanáraink leckevázlatainak valós vagy képzelt lapjain. Elénk kerültek művek, többnyire klasszikusok, s ki-ki maga tehetsége vagy ambíciója szerint tanulta, mormolta vagy felejtette el mielőbb őket. Lényeges sorok, passzusok maradtak meg, valódi jellemek, akik arra születtek, hogy megfogalmazzák azokat.

Nagy kedvenceink vannak- reménység szerint sokaknak.

Sok minden másként volt, talán jobban, talán rosszabbul- annyira relatív, hogy bele sem mehet az ember  a boncolgatásba. Maradhatunk abban, hogy értékeinket magunk is teremthetjük, de legalábbis megválogathatjuk, mit őrzünk s adunk tovább gyermekeinknek. Vagyunk annyira értelmesek (?), hogy nem ragadtatunk benne holmi névtelen szerzőtől származó ide-oda dobott mondatsokaság iszapos világában.


Szilágyi Domokos :FÁRADT ESŐBEN

Fáradt esőben bandukolva,
a szíves latyakban bokáig,
sokáig tart a hazatérés
a dolgoknak végső okáig.

Nehéz a poggyász cipekedni
nehány kiröhögött erénnyel.
De utasunk reménykedik, lám,
s a felhőknek oszoljt vezényel.
(1967)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések