Pandémia idején a gyülekezetben 2. - Visszanéző s előre
Eltelt egy hét
vasárnap IKeóra nélkül
hétfő kátéóra és kóruspróba nélkül
kedd nőszövetségi bibliaóra nélkül
péntek virrasztó nélkül
mindennap régeni hivatalba menés nélkül
minden nap munkások nélkül
szombat vallásórák nélkül.
Mindeközben mi minden történt.
Vasárnap hazaküldtük a templomból az igét, nem tudjuk, hány otthonba. Akik ott voltunk- hivatalból és a család- tartottuk egymásban a lelket, szótlanul üzentük, lesz még tele a templom. Hisszük, lélekben sokan voltunk együtt.
Digitális kompetenciáink görbéje szembetűnően felfelé ívelt, a hivatalok a nappaliba, konyhába költöztek, s amíg bírja rendszer, innen próbáljuk a ránk bízottak helyzetét úgy kezleni, hogy az élet élhető maradjon.
A parókián mi a csendet választottuk. Nem posztoltunk, nem osztottunk.
Beszélgettünk.
Arról, hogy jó lesz visszatérni és énekelni, meghallgatni a kórustagok történeteit. Hogy hogyan élték meg a jelen helyzetet, kinek mennyire változtatta meg az életét. Látta-e a nagymama szeretett unokáit, a kisgyermekes anyuka hányszor nyelte gyermekei előtt könnyeit, és nevettek-e esténként önfeledten az asztalhoz egybegyűltek. És arról, hogy aki a járvány lőtt is házhoz, ágyhoz volt kötve, hogyan tartotta a többiekben a lelket. Úgy képzeljük, ezekről is fogunk beszélgetni. Meg arról, hogy más, mély értelmet nyert az ének Végezd a munkát..., Te szent kezedre bízom sorsom.., Emlékezz vissza az útra...Milyen jó, hogy van egy mappánk, s azt felüthetjük otthon is...
Beszélgettünk az asszonyokról, akikkel utoljára az ünnepi asztalnál nagy vigasságban, mégis talán kissé feszülten voltunk együtt és próbáltuk az akkor még csak fejét felütő járvány lényegét elkapni. Hát, nem így gondoltuk. És kedden délelőttönként ismét jó lesz majd visszanyúlni a közös és egyéni élménykehez és hisszük, az otthoni imaélményekhez is.
A kátésokról, ikésekről. Arról, hogy szenvednek, mert a számukra oly fontos közösségi terek pihennek. Még arról is, hogy milyen jó, hogy szerető családokban tudjuk őket, ott, ahol a legjobb helyen vannak. Akárcsak a picik és a kicsik, gyermekeink, a vallásórások, akik türelmesen, fegyelmezetten várják, hogy visszakapják gondmentes, nyugodt szüleiket.
Mert mindeközben biztos, hogy gyülekezetünkben sok az aggodalom, a tanácstalanság, a kérdőjel. Van gyász, esetleg félbemaradt kezelés, lemondott időpontok...s ki tudja, még mennyi minden, emberileg fontos dolog. Szembe kell néznünk nehézségekkel, fájdalommal.
A válaszok egy része pedig önmagunkban, más része pedig jó kezekben van.
A csendet választjuk. És megkeressük legjobb énünket. Egyelőre ennyit tehetünk.
A hétköznapokban a helyit választjuk, mint máskor is legtöbbször: van a faluban élelmiszer, tisztítószer, kész étellel kiszolgálás, kenyér házhozszállítva, gyógyszer, és nemsokára biztosan zöldség is lesz. A kertben van saláta. Még.
Működik a csengő, a telefonok, az internetes elérhetőségek is élnek. Elképzelhető, hogy valakinek segíthetünk, s ha tehetjük, itt vagyunk. Segíteni annak lehet, aki kéri.
Jussunk eszébe a gyülekezetnek.
És az Úr legyen mindannyiunkkal.
vasárnap IKeóra nélkül
hétfő kátéóra és kóruspróba nélkül
kedd nőszövetségi bibliaóra nélkül
péntek virrasztó nélkül
mindennap régeni hivatalba menés nélkül
minden nap munkások nélkül
szombat vallásórák nélkül.
Mindeközben mi minden történt.
Vasárnap hazaküldtük a templomból az igét, nem tudjuk, hány otthonba. Akik ott voltunk- hivatalból és a család- tartottuk egymásban a lelket, szótlanul üzentük, lesz még tele a templom. Hisszük, lélekben sokan voltunk együtt.
Digitális kompetenciáink görbéje szembetűnően felfelé ívelt, a hivatalok a nappaliba, konyhába költöztek, s amíg bírja rendszer, innen próbáljuk a ránk bízottak helyzetét úgy kezleni, hogy az élet élhető maradjon.
A parókián mi a csendet választottuk. Nem posztoltunk, nem osztottunk.
Beszélgettünk.
Arról, hogy jó lesz visszatérni és énekelni, meghallgatni a kórustagok történeteit. Hogy hogyan élték meg a jelen helyzetet, kinek mennyire változtatta meg az életét. Látta-e a nagymama szeretett unokáit, a kisgyermekes anyuka hányszor nyelte gyermekei előtt könnyeit, és nevettek-e esténként önfeledten az asztalhoz egybegyűltek. És arról, hogy aki a járvány lőtt is házhoz, ágyhoz volt kötve, hogyan tartotta a többiekben a lelket. Úgy képzeljük, ezekről is fogunk beszélgetni. Meg arról, hogy más, mély értelmet nyert az ének Végezd a munkát..., Te szent kezedre bízom sorsom.., Emlékezz vissza az útra...Milyen jó, hogy van egy mappánk, s azt felüthetjük otthon is...
Beszélgettünk az asszonyokról, akikkel utoljára az ünnepi asztalnál nagy vigasságban, mégis talán kissé feszülten voltunk együtt és próbáltuk az akkor még csak fejét felütő járvány lényegét elkapni. Hát, nem így gondoltuk. És kedden délelőttönként ismét jó lesz majd visszanyúlni a közös és egyéni élménykehez és hisszük, az otthoni imaélményekhez is.
A kátésokról, ikésekről. Arról, hogy szenvednek, mert a számukra oly fontos közösségi terek pihennek. Még arról is, hogy milyen jó, hogy szerető családokban tudjuk őket, ott, ahol a legjobb helyen vannak. Akárcsak a picik és a kicsik, gyermekeink, a vallásórások, akik türelmesen, fegyelmezetten várják, hogy visszakapják gondmentes, nyugodt szüleiket.
Mert mindeközben biztos, hogy gyülekezetünkben sok az aggodalom, a tanácstalanság, a kérdőjel. Van gyász, esetleg félbemaradt kezelés, lemondott időpontok...s ki tudja, még mennyi minden, emberileg fontos dolog. Szembe kell néznünk nehézségekkel, fájdalommal.
A válaszok egy része pedig önmagunkban, más része pedig jó kezekben van.
A csendet választjuk. És megkeressük legjobb énünket. Egyelőre ennyit tehetünk.
A hétköznapokban a helyit választjuk, mint máskor is legtöbbször: van a faluban élelmiszer, tisztítószer, kész étellel kiszolgálás, kenyér házhozszállítva, gyógyszer, és nemsokára biztosan zöldség is lesz. A kertben van saláta. Még.
Működik a csengő, a telefonok, az internetes elérhetőségek is élnek. Elképzelhető, hogy valakinek segíthetünk, s ha tehetjük, itt vagyunk. Segíteni annak lehet, aki kéri.
Jussunk eszébe a gyülekezetnek.
És az Úr legyen mindannyiunkkal.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése