És ugyanazon a vizen túlról derült fel az ég ma
este kilenc óra felé . Erőteljesen. Azóta sokat gondolunk az iskolára,
amiben a vihar kárt tett ott, s az emberekre, akik minden bizonnyal
példásan összefogtak, hogy mentsék, ami menthető.
Mester! A bősz vihar dühöng, Hullám fölé hullám kél,
Sűrű a felhő sötét az ég, Nincs oltalom, nincs segély!
Nem bánod, ha elveszünk is, hogy alhatol mélyen?
Minden percben rettegtet a halál A háborgó örvényen.
A szél és habok engednek nekem, csend legyen.
A tenger dühe kárt, nem teszen, Sem démon, ember,
vagy akármi legyen, Nem merülhet el a hajó, ha benn
Az ég-föld s tenger Mestere pihen:
szelíden engednek mind nekem, csend legyen,
csend legyen,
Szelíden engednek mind nekem,
csend , csend legyen.
Sűrű a felhő sötét az ég, Nincs oltalom, nincs segély!
Nem bánod, ha elveszünk is, hogy alhatol mélyen?
Minden percben rettegtet a halál A háborgó örvényen.
A szél és habok engednek nekem, csend legyen.
A tenger dühe kárt, nem teszen, Sem démon, ember,
vagy akármi legyen, Nem merülhet el a hajó, ha benn
Az ég-föld s tenger Mestere pihen:
szelíden engednek mind nekem, csend legyen,
csend legyen,
Szelíden engednek mind nekem,
csend , csend legyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése