Majdnem négy nap

            Csütörtök estétől ( aug.1.) vasárnap kora délutánig (aug.4.) vendégeink voltak az Ibrányi Református Egyházközség kórusának tagjai, gyülekezeti tagok, felnőttek és gyerekek, élükön Vass László tiszteletes úrral és kedves családjával. Így történt, hogy majdnem négy nap két pap, két papné és négy gyerek lakott a parókián. A beszélgetést nem tudtuk befejezni, nyitottan maradt témák, élmények, tapasztalatok megosztása, ezért úgy döntöttünk, hogy jövő nyáron megismételjük ugyanezt Ibrányban, s falusi parókia után a kisvárosiban is, s reményeink szerint ezen az úton velünk tartanak mindazok, akik idén itthon vendéget fogadtak, mert úgy tűnt, mindenik esetben ugyanilyen szoros barátságok alakultak ki, s beszélgetni való maradt jövőre is.

          Az esemény korántsem szólhat csupán erről a négy napról. Sokkal korábban kezdődik az erre való készülődés, ráhangolódás, és még sokáig eltart az élmények feldolgozása, a hála mindazért, amit ezek a napok jelentettek.

        S mert hosszú évek múlva már ez is csak emlék lesz, mint ahogyan évtizedekkel ezelőtt a vizitációs bizottságok is vonattal érkeztek, és lovaskocsi várta őket a vasútállomáson, érdemes lesz még szólnunk róla.
Előtte a személyes vonatkozás, minek párhuzamára talán ráépíthető az egyes családoknál eltöltött idő képe is.

       A csütörtöki érkezés után laskaleves, sóbafőtt, töltött káposzta várta a vendégeket, s a vacsorára a sok beszéd miatt alig került sor- kérdések, válaszok, élmények véget nem érő sora, aztán vacsora után ismét, miután a lelkes gyermekbeszélgetéstől elcsendesedett a ház.

      Pénteken nemes egyszerűséggel lesétáltunk a Maros partra, és  figyeltük, ahogy ugyanazzal az egyszerűséggel dobálják a köveket a gyerekek az alig létező folyóba, s noszogattuk őket, hogy menjünk tovább, van még látnivaló. A kastély udvara és belseje beváltotta a hozzá fűződő reményeket, mindenkinek tetszett, marasztalt a park, a szalon, a kis sziget. De az idő tovább sürgetett, megnéztük a nagyüzletet, meg a kicsit, vásároltunk keveset, és engednünk kellett, hogy vendégeink is megtegyék, mert ez is egyfajta élmény, s még jóformán el sem fogyott a jégkrém a pálcikáról, már csomagoltuk is a kosarat, és indultunk piknikezni, még mindig a nap első felében, s vendégeink nagy csodálkozására- hogy ti. a kriptánál  fogjuk ezt megejteni:) Odaérve aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a célnak tökéletesen megfelel a hely, ahonnan az egész falu belátható.

      Igen fontos részlete a délelőttnek, hogy minden helyszínen találkoztunk más vendégekkel és vendégfogadókkal, és jó érzéssel nyugtáztuk, hogy mind ugyanolyan vidáman, kíváncsian járják végig kis falunk nevezetes helyeit.
     Délután ránk jellemző pontossággal mind ott voltunk a közös program helyszínén, s a Nagy Oroszlánban (  Grand Lion Panzió) most ismét mindenki jól érezte magát. Finom étkek, jó zene, nevetés, tánc...és sok-sok beszélgetés, egymásra mosolygó pillanat. Illett megbontanunk az asztalt, abban az elképzelésben, hogy majd utána lesz az igazán fergeteges buli- megtisztelő, hogy valójában velünk együtt mindenki tudott mulatozni, és utána nagyon rövid időre nyugovóra tért a társaság.

     Szombaton máris hiányoztak vendégeink, akik kirándulni mentek- Nagyenyed- Torockó, Torda útvonalon.  Későn, sötétedés után érkeztek vissza, miután napközben többször is értekeztünk, és megnyugodtunk, jó úton járnak, jól érzik magukat, mire Rebeka megszerezte szűk öt évének legnagyobb horzsolásait egy szerencsétlenül sikerült versenyfutás során, s mire - majdnem- megsült a miccs, mi oly népszerű  barátink körében. A meggyleves főzésének mikéntjéről értesüléseink szerint valódi értekezést lehetne összehozni:)

      Vasárnap- miután a reggelit kis zenei matinéval zártuk,Anna muzsikált egy keveset a vendégeknek-,  ünnepi istentisztelet keretében szolgált nagytiszteletű Vass László   ibrányi  tiszteletes úr, valamint a gyülekezet kórusa Vassné Éliás Krisztina karvezetése alatt. Külön élmény volt a közös éneklés- határokon átível az összetartozás érzése, az Istendicsőítés magasztos volta.

    És ekkor már felgyorsultak az események, gyors pakolás, pillanatnyi csendek, mire tudtuk, már a búcsúzás következik, ebéd , egyeztetés a jövői viszont látogatással kapcsolatosan, csoportkép....és az önfeledt nevetés után egyszer csak kifordult az utca sarkán a busz.

     Mi négyen itthon önmagunkban is elég zajosak vagyunk. Most azonban csendesnek, üresnek tűnt a ház, amint hazaértünk. Akkor megtaláltunk egy itt felejtett hanorákot, mi annak jele, hogy találkozunk mi még:), gazdájának szüksége lesz rá.