Hogy működik a testvérgyülekezeti kapcsolat?

- hivatalos a személyes után-

              Az ibrányi reformátusokkal évente találkozunk gyülekezeti keretek között-páratlan évben itt, páros évben ott, az egy év éppen elég arra, hogy kitaláljuk, hogyan töltsük el a szűknek bizonyuló együtt töltött időt.
             Az elszállásolást, étkezést- lehetőségeinkhez mérten - igyekszünk mindkét helyen azonos módon megvalósítani.
             Amikor a vendégeket várjuk,  a következőkre terjed ki a figyelmünk:
- várjuk az itthoni családok jelentkezését, ki az, aki fogad elszállásolásra vendéget, és ugyan ez nem kizáró ok, de mindenképpen az odautazáskor elsőbbséget élveznek azok, akik itthon fogadtak, így viszonozzák majd a látogatást ( a helyek függvényében a lista mindig nyitott az egész gyülekezet előtt)
- megszervezzük a közös programokat- idén mindkét közös ebéd, illetve vacsora a helyi panzióban zajlott, mely ideálisnak bizonyult a felszabadult együttlétre, társalgásra, mulatságra.
- minden család maga dönti el, hogy a fennmaradt szabad időben, a családi nap keretében mivel szórakoztatja vendégeit, akikkel, ha már előző évekből ismerősök, s akkor már barátok, maguk is kifejezhetik óhajukat-  a közös tervezésnek varázsa van .( Így esett idén, hogy volt, aki Szovátára, Korondra, Marosvásárhelyre, a Maros völgyén felfelé utazott, de sokan barangolták be a falut, vagy beszélgettek árnyas udvarokon miccs-sütés , kürtöskalács-készítés közben.)
- mivel a látogatás során a vendégkórus szolgál az istentisztelet keretében, a gernyeszegi kórus kis figyelmességgel ajándékozza meg őket: idén apró erdélyi tárgyak kerültek a kis csomagba- szalmadísz, könyvjelző, házi áldás, kerámia mágnes, valamint festett fakanál, s külön öröm számunkra, hogy ez utóbbi kettő helyi alkotás, gernyeszegi gyülekezeti tagok keze munkáját dicséri.( Természetesen nem kicsi volt meglepettségünk és örömünk, amikor mi is átvehettük a csodálatos népi diszítésű virágkaspókat vendégeinktől.)
- a vendégek érkezésekor pogácsa és kókuszos darázsfészek kínáltatta magát  a templom udvarán megterített asztalon, nem tudunk eléggé hálásak lenni atyánkfia együttműködéséért, támogatásáért, amivel mindig az ügy mellé áll( Szabó Attila pékségtulajdonos és kedves családja felajánlása.)
- a közös vacsorához a süteményt a házigazda asszonyok szolgáltatták, gernyeszegi módra változatosan, gazdagon, úgy, hogy még a vendégek egynapos kirándulására is csomagolhattak belőle- az otthonról vitt finomságoknak sokszorosan jobb az íze.
- s ahogy a fenti felsorolás  mutatja, mindezek által csiszolódik a csapatmunka, egyre tbbeknek sikerül bekapcsolódni a szervezésbe- pénzgyűjtés, listázás, vásárlás, ajándékkészítés, süteményes tálak előkészítése, de akár ide sorolhatjuk a jó hangulatról való gondoskodást is.

             Két évünk van tehát arra, hogy következő alkalommal is legalább ennyire, de talán még gördülékenyebben menjenek a dolgok, és azok, akik őszintén érdeklődnek irántunk, Erdély iránt és testvérként szeretnek bennünket, jól érezzék magukat nálunk.