A szabadságról

Így nevezik azt az időt, amit nem munkahelyünkön, nem munkaügyben töltünk :)
S hogy mi mindent jelent még a fogalom, arról hosszasan lehet értekezni- más, arra hivatott felületeken.

Elsuhant az egy hét, mint napraforgó tábla mellett a busz,




de nem úgy, mint ahogy itthon telt volna- mert köztudott, hogy sehol sem áll meg az idő-.
A kimozdulás, a helyváltoztatás önmagában gazdagít, kívülről látni dolgokat, elengedni, s aztán visszakapni őket, és nézni, nézni hosszasan, hogy ez a kimozdulás a gyermekeknek milyen öröm, szinte magától érthetődő boldogság- a végtelennek tűnő tengerben a hasonlóan hosszas mosoly- itthon is telik az idő, itthon is csobbannak a kicsik, mégis ezt a fajta szabadságot csak így tudod megtapasztalni.

Itthon hidegnek-ridegnek tűnik, hogy nem jelentkezünk, és talán elégtelennek, ha imánkban, gondolatainkban mindenki benne van- ott a távolban jó befelé, egymás felé fordulni, s kíváncsian várni, mit tartogat a világ, a saját világ hazajövetelünkre, honnan indulunk a szabadság érzésével a munkás mindennapokba tovább, hogy aztán , Isten segítségével, jövőre ismét nyaralhassunk.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések