Párhuzamok

Fecskecsalád lakik a tyúkólban. Jó ideje figyeljük őket- jöttek a nagyok, lettek a kicsik, aztán már tátották is a szájukat, de nem  bambán, hanem élelemért, este későn is köröztek még egyet a nagyok, hogy csordultig telt csőrükben a legfinomabb falatokkal töltsék azokat a kitátott madárszájakat.A tegnap este hat kis fecske sorakozott a dróton. Kirepültek.

Itt laktunk ketten, aztán lettek a lányok, s bár többször sikertelenebbek vagyunk, mint a fecskék, mégis mi is igyekszünk megadni nekik azt, amire szükségük van a kirepüléshez. S aztán ez még olyan messze van, hogy talán addig még hozzá is szokunk a gondolathoz.

Eljön velem, ha templomlátogatók vannak- itt ő beszélget a vendégekkel, máskor fényképezni szokott :)

De mihez kezdjünk a holnapi első, igazi osztálykirándulással? Amire most először nem mi visszük, hanem a tanító néni...
A mi kis fecskénk most először indul útnak kvázi magára, persze mégis nagy gonddal-szeretettel körülvéve. S bár érzelgősnek tűnhet: fontosak, emlékezetesek ezek az első alkalmak szülők, gyermekek életében. ( Így legalább mi is tudjuk, mit éreznek a szülők,amikor alkalomról alkalomra elengedik gyermekeiket az általunk szervezett kirándulásokra, táborokba.)

Az Úr vezessen végig az úton, ha szerteszét sodor is a sors,

Mert ha Ő benne bízva bízunk nagy örömben majd találkozunk. 

 És míg újra látjuk egymást, Isten a kezében tartson meg,

És míg újra látjuk egymást, Isten a kezében tartson meg.

( Részlet az Ősi ír áldásból)