Rajtvonalhoz

áll a tavasz.
Most már, ha még konccá is fagyott éjjel a föld, reggel illik félcipőben elindulni- délre akár meleg is lehet:) Az utászok is elindultak...s hol van még a munka vége?

Van dolgunk, az új évszakkal együtt mi magunk is starthoz állunk.
A tél tartalmas volt, s jóformán számot sem adtunk róla.
- az imahetet január harmadik hetében tartottuk,amikor Istennek hála megtapasztaltuk a közösség erejét, azt, hogy estéről estére együtt van a gyülekezet, és telt templomban cseng az ének és hangzik az imádság
- rendszeres alkalmaink is elkezdődtek az imaházban, és az ünnepek lecsengésével ismét azt tapasztaljuk, hogy itt vannak a vallásórások, az ifjúság, a kórus, a Nőszövetség- érdemes dolgozni, tüzet gyújtani, van, ki megmelegszik mellette
- a családi bibliaórák heti rendszerességgel zajlanak, immár az ötödik körzetben fogadnak a következő csütörtökön a kedves házigazdák. Gyülekezeti életünk külön fénypontját képezik ezen alkalmak, amikor elvihetjük az Igét a családi hajlékokba, amikor közvetlenül tudunk beszélgetni, megszűnnek korlátok és távolságok, amikor úgy érezzük, valóban mindenkihez szól az üzenet, azokhoz is, akik korukra, betegségükre való tekintettel az imaházba már nem tudnak eljönni. Nagy áldás , hogy ilyen alkalmakon is lelkileg gazdagodhatunk.

Mindezekre visszaemlékezve, és továbbra is megélve az eseményeket, jó arra gondolni, hogy  az idei böjtben mi igent mondunk a közösségre is. Az egymásra való odafigyelésre. Önzetlenül, az Urat dicsőítve.

Így merítünk erőt mindahhoz, amit a tavasz hoz magával- konfirmációs előkészületek, virágvasárnapi kikérdezés és fogadalomtétel, húsvét.