A hobbi és a ráutaltság között

van még mindig félúton a kertészkedés ügye.

Míg a gyülekezeti nyári programok lezajlanak, és magunkat is elkényeztettük egy hétnyi bolgár tengerpartozással, addig cseppnyi eső nem esett minálunk, s a csibék ugyan szépen cseperednek, a nyulak szintén ügyesek, galamb is egyre több ( mert van, kire bíznunk a gazdaságot, míg nem vagyunk itthon), a kert viszont szomjas, száraz, az esőt nem pótolja a kínos öntözés.

Keresgélünk nap mint nap, kincseket kutatunk fel, és győzködjük magunkat, hogy azért mégiscsak megéri ezért is fáradozni.( Benne van a sanyar érzés, ahogy megmosolyognak, hogy ugyan már, földet piszkálni...hát igen, ez legalább egészséges hobbi, minket igazolandó válaszunk...)

Ez a szárazság, a kínos gyomtépkedés, a nehezen növekedő életek követése alázatra tanít...talán lesz még nehezebb is. Meg kell tanulnunk gazdálkodni, gondoskodni, bízni és imádkozni.

Akkor lesz termés.