A barátság

fogalmát ecsetelik, értelmezik, magyarázzák...kivesézik alaposan- sokan sokfélét látnak benne, és határait is igen változóan szabják meg.

Pedig egyszerű. Íme a történet.

Amikor villámcsapás érte az orbaiteleki református templomot, presbitereink eljárták a körzeteket ( meg kell ezt a kifejezést örökíteni...),és az összegyűlt adományt postáztam a gyülekezet számlájára, értesítve arról az akkori lelkipásztornőt. A pénz célba ért, és amikor reménytelen volt a helyzet, akkor talán hozott egy kis fénysugárt az orbaitelekiek szívébe. ( Hála Istennek a szükséges összeg nagyobbik része is kikerült, és a templomot már adventben szentelhették, mint újonnan feljavítottat.)


S bár a két gyülekezet közötti kapcsolat 2007-ben kezdődött, most érezzük, hogy a fizikai távolság ellenére egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Pénteken került sor idei gyülekezeti kirándulásunkra, Gyímesbükkbe látogattunk el, az Ezeréves magyar határhoz. Jókedvvel, túljelentkezéssel, szép idővel, csodálatos helyeket ismerhettünk meg. És tapasztalhattuk meg, hogyan válik az ismeretségből barátság: az orbaitelekiek bekapcsolódtak a kirándulásba, találkozunk az őrháznál, utána pedig egymás vendégei voltunk hűs patak partján. Tulajdonképpen ők voltak az idegenben házigazdáink, mindennel elláttak, de legfőképpen szeretettel. Szavakban kifejezhetetlen az, ahogyan egymásra találtak a gyülekezeti tagok, egymást köszöntötték, örömkönnyet csaltak egymás szemébe.

Van egy kapocs, ami összeköt bennünket.
Ez a kapocs erőssé válik, és születik a barátság.

Reggel Korondon

Gyímesek felé

Találkozás

Az Őrház

Kilátás a Rákóczi várból

Akiknek a lába bírta

Jókedvű piknik

Dalolás, beszélgetés, köszöntés

Sült szalonna, ráadás a flekken és kolbász után

Fenyveseink

Köszönjük dr. Sz.M.-nak, hogy ezt a kapcsot megmutatta nekünk.