Idill

Falusi idill az, amikor a házat belengi a mama receptje szerint , feleségem által készített magos málnalekvár.

Magamfajta negyvenfelé járó fiatalemberek rohanással töltik napjaikat. Állami munkahely nincs, vagy csak nagyon ritka, és az is tanügy,és rosszul fizet,  a magánszféra bizonytalan. Vállalkozni kell(ene), pénzt szerezni, azt forgatni, haladni, haladni.....Néha még minket is elkap a gépszíj, s azt hisszük, valóban ez a módja.

Feleségek panaszkodnak, nem is látják férjüket, gyerekek hányódnak úton-útfélen, mert a szülők elfoglaltak, fiatalok panaszkodnak, nem akarnak kínlódni, mint szüleik tették...mintha mindenki kapkodna. Persze közben  van, akinek meg is éri rohanni, van eredménye, anyagilag mindenképpen.

És akkor kétféleképpen vezethetem fel a kert legfrissebb termését:

        1. Mert divat a biokertészet és elkötelezett híve vagyok,mert a gyermekeknek egészséges élelmet szeretnék előteremteni, reggel korán és este későn szakítok időt arra, hogy a kertet rendezzem, és örülünk minden újabb termésnek. Amiről tudjuk, miből-hogyan lett,és ami által mi magunk is együtt élünk a természettel.

       2. De ott van az árnyékgondolat, mely szerint jó, hogy így a fenti megközelítésben be tudjuk mutatni háztáji kiskertünket, mégis hozzá kell tenni, hogy mindazért, amit ott megtermelünk, nem kell pénzt adni. És rohanni sem.Mindaddig,amíg rendezzük, együtt lehetünk gyermekeinkkel, beszélgethetünk, nevelhetjük őket, taníthatjuk az élet szeretetét. Nem ipari mennyiségekről van szó, de elegendőről, s míg talán egyszerűbbnek tűnne vagányabb, menőbb, trendibb dolgokkal foglalkozni, nem árt belegondolni, mennyit ér időnk, energiánk, világunk...és akkor napról napra okosabban oszthatjuk be időnket, s magunk faraghatunk idillt mindennapjainkból:)

                                                  

A szomszédok kérésére az első udvarról a kertbe telepítettük a málnatöveket.Idénre szépen teremnek.