Picik karácsonya

Régóta dédelgetett tervünk-vágyunk látszott megvalósulni, amikor az év utolsó vasárnapján, december 29-én a délutáni istentisztel alkalomával megtelt a templom. A gyülekezet pedig magát a teljes utat jelképezte azáltal, hogy a legkisebb gyerekekkel szülők, nagyszülők, testvérek, de még nagybácsik, nagynénik is eljöttek csodát látni. De leginkább hálát adni.

A Picik karácsonyának gondolata azért született meg, hogy gyülekezetünk legkisebbjei is megérezzék, fontosak számunkra, méginkább fontosak az Úristen számára, s ha adventben az öregekre és betegekre, karácsonyban az aktív gyülekezeti tagokra irányult a leginkább a figyelem, ne teljen el úgy az év vége, hogy a reménység generációjűval ne ünnepelnénk együtt.

Meghívtuk az istentiszteletre azokat a kisgyermekes családokat, akik még nincsenek intézményesítve, tehát még nem vallásórásaink sem, furulya és hegedűszóval muzsikáltunk nekik, együtt imádkoztunk és néztük végig az Úr Jézus születésének történetét, majd egy picinyke szeretetcsomaggal leptük meg a gyermekeket.

Jézuskát a jászolbölcsőben nem hagyták magukra, a lányok közül néhányan előszeretettel elringatták, megsétáltatták a templomban, és aligha emlékszünk szívmelengetőbb élményre annál, amikor négy generáció együtt énekel a templomban és cseng az Ó, gyönyörű szép...dallama.

Végtelen a hála szívünkben. Vannak picinyeink.