Öregek vasárnapja

Annyira természetes, hogy nem telhet el ősz anélkül, hogy október első vasárnapján ne ünnepelnénk meg a szépkorúakat gyülekezetünk körében. Léleksimogató, hogy az imádság, ének, köszöntések után gyermekek, unokák, szomszédok várják a hozzátartozókat vagy éppen a barátokat: virággal, szép szóval, öleléssel. Jól van ez így.
Október 6. idén első vasárnap ebben a hónapban, amikor nem csak gyülekezetünk öregeit ünnepeltük, hanem megemlékeztünk az aradi tizenháromról is: az első- és másodéves konfirmandusok ünnepi műsora tette emelkedetté az együttlétet.
S mint mindig, ebben az évben is azon gondolkodtunk, mivel lepjük még meg mindazokat, akik velünk együtt ünnepelnek, így az eddigi években megszokott virág, csokoládé, fánk, bor, könyvjelző, sütemény, esetleg szendvics helyett idén a kirándulás mellett döntöttünk. Meg is lepődött mindenki rendesen, hiszen meglepetésnek szántuk, s még akkor is, ha istentisztelet tán csak a két falu közé, a vendéglőbe kirándultunk, örömmel voltunk együtt a terített asztal mellett is.
A gyermekek, fiatalok, középkorúak mellett időseinket is nagyon szeretjük, s minden bizodalmunk abban, hogy méltón megőrizzük a ránk hagyott értékeket ebben a rohanó és egyre nagyon léptékben változó világban is.