Békesség Istentől!

Az isteni békesség , ami mindig, mindig előre visz. Csak békével lehet.

Ketten biztosan emlegették a Falusi parókiát, egyszer adventben, hogy de kár, hogy nem jöttek a gondolatok, egyszer most, a napokban egy másik ügy kapcsán. Egyébiránt csend volt itt, s nem került be az esemény-bemutatások forgatagába-amivel a világháló igen tele-  kicsi Hajósorunk, kerítésen inneni és túli dolgokkal, az emberek, a falu, reformátusságunk, magyarságunk. Zajlott az élet, nap nap után, volt, hogy nem kellett feltétlenül leírni, volt, hogy nem voltunk rá képesek, volt, hogy nem történt semmi- pedig mindig valami-, s volt, hogy másképpen alakult.

Mindenesetre, a gyorsan változó dolgok világában nem árt a dokumentálás módját is átgondolni, így időről időre.

Aki nem hiszi, milyen nehéz egy kisközösség életét bemutatni, az próbálja ki, valamennyi ideig rendszeresen ezt végezni.

Az örömök gyanúsak, a bánatok bántóak, a mulasztások pirítanak és senkinek semmi mentsége,de beszélni róla még nem divat, a sikerek irigyeket hoznak, s a mindennapokat úgy szervezzük, hogy hátha, hátha bedarálnak.

Így maradt el a beszámoló a nyári ibrányi-kassai kirándulásról, pedig méltó lett volna elmondani, mekkora szeretettel vártak, fogadtak ott minket, milyen jó csapattal indultunk, mennyi öröm , áldás volt azokban a napokban. És azóta már elkezdtünk készülődni a nyári vendégfogadásra, eltelt egy ősz, egy másfajta tapasztalatokkal teli ősz, újraszerveződtünk, szépültünk, csiszolódtunk, és szolgáltunk, valahányszor lehetőségünk volt rá.

Aztán ott volt a nyár, a tábor, aminek részletes bemutatása elmaradt, hiszen egyszeriben nem tűnt fontosnak megmutatni képekben a barkácsműhelyeket, pillanatfelvételeket, sokkal inkább megpróbáltuk megőrizni a reggeli-esti áhitatok csendjét, amikor -hisszük- a gyermekek és aztán utolsó alkalommal a családok is- erőt, élményt, áldást vittek magukkal. Maradandó élményt. Táborról írni úgy érdemes, ha használható leírást ad az ember. Ebben gondolkodunk ezentúl.

Az evangélizáció személyes okok miatt elmaradt 2O16 nyarán. Némelyeknek hiányzott.

Gyülekezeti életünk újdonsága a vasárnap délutáni istentisztelet, melyet elsősorban gyermekeknek, fiataloknak és családjaiknak hirdettünk meg, félsikerrel működött: a gyermekek hétről héten jöttek, karácsonyig szépen ment a vallásórás foglalkozás is az imaházban, kiegészítve a vasárnapi iskola már második évadát. Hálásak vagyunk segítőinknek, akik hétről hétre itt vannak, és vállalják, hogy a gyermekmunkában hathatósan segítenek. Önkéntesek Török Renáta Gabriella és Vajda Eszter, szívből segítenek ebben a tevékenységben, semmiért- a tevékenység öröméért. Ritkák, illik rácsodálkozni.

Vasárnap marad a második félévben is ez a rend, törekvésünk, hogy református öntudatában erősítsük gyülekezetünket- jöjjünk, vasárnap legyünk Istenközelben! És most nyílik új lehetőség az iratkozásra is, azok tehát, akik első félévben elmulasztották, most bekapcsolódhatnak tevékenységeinkbe.

Öregek vasárnapja, nőszövetségi receptes alkalom, az adventi szeretetcsomagok, a karácsony-újév meghittsége, az imahét mind jelentős mérföldkövei gyülekezeti életünknek, mint ahogyan a januári családlátogatás is. Zajlik a tapasztalatok összesítése, annak megfogalmazása, hogyan lehet ezt a sokarcú közösséget úgy összefogni, hogy a sok  idős, a kevés fiatal, a jó- és szerényebb módú egyaránt megtalálja helyét a templomban, leginkább ott, erősödjön hite, hogy mindennek dacára, hogy a vészjóslatok ellenére is lehet, és főleg van értelme itt jól és szépen élni.

Lassan beindulnak a tavaszi-nyári gyülekezeti alkalmak, kórus, bibliaórák, káté és vallásórák, ifjúsági, és készülnek az időszakos rendezvények is. Abban a reményben, hogy minél többen idetalálnak. Hogy sokan magukra, de főleg az Úristenre valahogyan rátalálnak.



















Nem manikűr reklám. Őszinte barátság jelképe.





A fotók az ibrányi nyári kiránduláson készültek. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések