Március 15.

Egyszerűen, de méltósággal ünnepeltünk ebben az évben a nemzeti ünnepen. A kórus szolgálata , az ifjúság bemutatója,az iskolaigazgató ünnepi beszéde , a koszorúzás emelték a színvonalat, széppé, meghitté tették a délutánt. Éppen akkor ünnepeltünk, amikor más, központi rendezvények is voltak, a napján, és számunkra ez most is természetes volt így. Az istentisztelet keretében az Úr imáját ajánlottuk fel ebben az évben  a nemzetért, a népért, a hazáért. S hogy kinek mit jelentenek ezek a fogalmak, s a szabadság, azt ki-ki a maga csendességében hivatott eldönteni.Mindenesetre megható volt, amikor reggel kilenc órakor a templomkertben a presbiterek jelentétében Demeter János és Kolcsár József testvéreink felemelték a zászlót. Éppen úgy, mint 70 éve ott, az eredeti helyén. Ezekről a dolgokról beszélni nemigen lehet. Érezni annál inkább.

Erdélyi március

Egy tizenötös szám. És március: 

Az első tavasz-hónap közepe. 

Kimondottam így egyszerűn, 

Ne féljetek, ne féljen senkise.

Ne féljetek: nem tüzesednek át 

Halk hangolás után a vers-sorok, 

Nem temetni és nem lázítani, 

Csupán figyelmeztetni akarok.

Oly csendben nő a versem, mint a fű, 

Úgy duzzad, mint a rügy duzzad a fán: 

Nem szavalok, - szavaltunk eleget,

- Nagyon sokat - március idusán.

Volt egy tanítóm akkor, - igazi, 

Nagy nevelő, - gyökérig leható.

Ő mondta: csak úgy ünnep ez a nap, 

Ha munkát s imát összefoglaló.

Magányos hangját zsivaj nyelte el. - -

Lavina dörgött. Most, - a kő alatt 

Számunkra csak csendes növekedés: 

Valóban: munka s imádság maradt.

De szárny kell munkához s imához is! 

Szárny, mely röpít, s forrás, mely enyhet ad. 

Tört szárny, beomlott kútfő: - mégis élet, 

Mégis üdvösség az a régi nap.

Testvér, látod: én nem járok tilosban, 

De te is hidd: nem tilalmas dolog 

Megsimogatni otthon a fiókban

Egy poros, régi, kicsi szalagot.

Aztán - - menni a hétköznapok útján, 

Császárnak megadni, mi az övé,

S maga részét minden hatalomnak, - -

De Istennek is, ami Istené.

Reményik Sándor

1931 március 10