A mi vasárnapunk

1. Vasárnap itthon

Mély hálával tölt el, hogy bár ebben az évben konfirmálóink sereget nem alkotnak, ketten vannak csupán, mégis teljes hitelességgel mondhatjuk el, hogy lelkesedésük, hűségük kifogástalan volt a két év alatt, melynek során felkészültek életük ezen eseményére. Bátrak és erősek ők, ők ketten , két külön világból érkezve, de ezen az úton egy cél felé haladva, és mi nagyon büszkék vagyunk rájuk.










2. Vasárnap Péterlakán

Nőszövetségi találkozóra mentünk kora délután, ki-ki maga emlékeivel, elképzeléseivel. Az asszonyok külön kérésére azon a néhány lépcsőn mentünk fel, hiszen ez újdonság a gernyeszegieknek- hogy hegyre kell menni a templomba. Különleges volt. S bár családi okokból nem várhattuk meg az esemény végét, a szomszédasszony elmesélése alapján tudjuk, a szünet utáni rész is épp oly szép volt, mint az előtte levő, melyen még magunk is meghallgathattuk az igehirdetést és tanúi lehettünk a péterlaki fiatal közösség bizonyságtételének.







3. Vasárnap a Vártemplomban

Mert magunkfajta mezei papoknak élmény bemenni városra. Sokrétű, érdekes élmény.
Örömmel tölt el, hogy az a gyerek, akiért mentünk, ügyes volt, szépen megállta a helyét.
De szokatlan volt nekünk szinte csak saját hangunkat hallani , amikor az orgona megszólalt és a gyülekezet éneke következett...







Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések