A mi gyermekeink

A lelkészek gyermekei- sokszor sokféle helyzetben fókuszban. A téma kimeríthetetlen, és ünnepen nem is illendő a negatív vonzatokkal foglalkozni.
Sokkal inkább elmesélni, hogy volt egy alkalom, a második adventi vasárnap előestéjén, amikor összegyűlhettünk , s mint a Görgényi Református Egyházmegye lelkészei elvihettük családjainkat, hogy együtt is készülődjünk az ünnepre, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor a mi gyermekeink ismerkednek, barátkoznak, vagy talán csak szemeződnek, mert ilyen rövid idő alatt már ennek is örvendünk- volt egy alkalom, hogy azok a gyermekek, akik egymástól távol , mégis merőben hasonló  helyzetekben élnek, találkozhassanak, s megéljenek olyan pillanatokat, mik majd közös emlékekké válnak.
Jó lenne, ha ezek a gyermekek, s némelyek már fiatalok számítanának és számíthatnának egymásra. Jó lenne, hogy mi nagyok is számíthassunk egymásra. S bár jókedvvel beszélgettünk, mégis talán a következő napokban is gondolkodhatunk az ott feltett kérdéseken:
- mit vinnénk ajándékba Jézusnak
- hogyan ünnepelnek a lelkészcsaládok
- hogyan örvendeztethetik meg egymást a lelkészcsaládok.

Akarni kell elsősorban, s tudni azt, hogy egymás iránt barátsággal lenni jó, önmagunkat vállalni és társainkat elfogadni- minden munkaközösségben alapvető vonások.
Mosolyogtunk azon is, hogy egymás blogját olvasva örömöt szerzünk annak, aki írta- fel kell vállalni az írást, s az olvasást szintén. Valóban építő, ha tudom, jelen vagy, örömünkben-bánatunkban osztozol erőd szerint.

A mi gyermekeink örömmel voltak ott:)