Együtt (2)

Meghitt, csendes, visszafogott volt az ünnep,
fájdalmasan szép az emlékezés,
a hétköznapok emberi gondja megtörte  a csodát,
s akkor most keressük a kis széteső cserépdarabkák között az értékeket,
próbálunk helyesen megújulni,
szeretnénk mindig csak a lényegre figyelni,
s hinni,
hogy nem hiábavaló...

Október 31.én délután maroknyi ember hallgatta lelkes ifjaink felolvasását, a 95 tétel ismertetését, majd november elsején egy nagy családként együtt voltunk a világításon- ismerős és ismeretlen arcok, ragyogó napsütésben, fentről jövő fényben, könnyekkel és a szeretettel, mit az emlékek hoztak, mosollyal, hogy  mi még együtt lehetünk, s szürkületben, az elhagyott kövek mellett, mécsesek mesterkélt fényénél, halk szóval beszélgetve, mesélve, csak hallgatva.
 Figyelve a lányok fürkésző tekintetét.Mit sem sejtve a holnapról...

Áthajlunk a télbe, minden valóságos és hozzáadott, szimbolikus jelentésével együtt.