Hangolódj rá az Igével!
2013. szeptember 11-15: zajlik az evangélizáció a fenti felszólítással, biztatással.
Az első három napon túl vagyunk- a ráadás-esemény, nevezetesen a fiatalok moziestje van még hátra a háromból-, itt már lehet részkövetkeztetéseket levonni, lehet mesélni, képeket nézegetni, és máris tervezni a jövőre.
Légy példa
cselekedettel
beszéddel
szeretettel!
- erről szólt az elmúlt három nap, ami egyben bezárta a vakáció elején bibliatáborral megkezdett keretet is. Akkor, a legelején, éppen ilyen bizonytalan- vegyesen napsütötte és esőverte időben Bibliával kezdődött a várva-várt szabadság. És szabadok voltak a gyermekek, fiatalok, néha a szülők, s időnként még mi is. Kaptunk szabadságot, rendelkezhettünk vele. Most számot adhattunk, de pótolhattunk, irányt szabhattunk az elkövetkező időkre.
Az evangélizációt igen egyszerű megszervezni:
- kihirdetjük a szószékról, aztán szájhagyomány útján terjedt ( kísérleti év volt- semmi más formában nem híreszteltük, nem volt plakát, sem facebook. Az imaház megtelt, jövőre már minden bizonnyal elég sem lesz, mert akkorra már azok is tudni fogják, akik most így utólag vettek tudomást róla. Hozzá kell szoknunk, hogy minden fontos információ a hirdetések rendjén elhangzik.)
- kiválasztjuk a témát, a történeteket, az aranymondásokat, énekeket, játékokat, kézimunkákat, azokat szépen sorbaillesztjük
- felszerelkezünk finomságokkal, miért mindig nagyon hálásak a gyerekek
-csak szólunk, és sorakoznak a segítségek: ti. nekem azért is jó,mert a felnőtt ifjúság mellett itt van a felnövekvő is, az ICHTUS, akik minden munkára kaphatóak, így lesz zenészünk, fényképészünk, szövegkönyvírónk, óvodásokat terelgetőnk, édességeket ki meg elpakolónk, teremrendezőnk, és mindenegyben segítségünk
- lépést tartunk a kor követelményeivel- és szintén segítő szándékú barátok által vetítőt is szerzünk, hogy filmet, képeket nézzünk, könnyebben tanulhassuk az énekeket
-imádkozunk
- aztán egyszerűen odamegyünk, s az egybegyűltekkel birtokba vesszük a templomkertet, végigvisszük terveinket
- amikor vége, nyugodtan hazamegyünk, mert tudjuk, holnapra minden szépen össze lesz szedve.
Így működik.
És valóban működik.
Ha felpörgetem az oldalt, látom, hogy hosszúra nyúlik a beszámoló, s tudom, vannak, akik csöpögősnek is tartják az efféle szövegeket, meg fölöslegesnek is. DE erősebb a meggyőződés, hogy mindazok, akikkel együtt el tudtuk végezni e munkát, megérdemlik, hogy nyomot hagyjuk róla, s azoknak, akik most kimaradtak, a következőkre kedvet csináljunk.
Hála az Úrnak az eltelt három napért,
köszönet mindenkinek, aki segített a megvalósításban.
A program folytatódik a gyülekezeti kirándulással és a tanévnyitó istentisztelettel.
Az első három napon túl vagyunk- a ráadás-esemény, nevezetesen a fiatalok moziestje van még hátra a háromból-, itt már lehet részkövetkeztetéseket levonni, lehet mesélni, képeket nézegetni, és máris tervezni a jövőre.
Légy példa
cselekedettel
beszéddel
szeretettel!
- erről szólt az elmúlt három nap, ami egyben bezárta a vakáció elején bibliatáborral megkezdett keretet is. Akkor, a legelején, éppen ilyen bizonytalan- vegyesen napsütötte és esőverte időben Bibliával kezdődött a várva-várt szabadság. És szabadok voltak a gyermekek, fiatalok, néha a szülők, s időnként még mi is. Kaptunk szabadságot, rendelkezhettünk vele. Most számot adhattunk, de pótolhattunk, irányt szabhattunk az elkövetkező időkre.
Az evangélizációt igen egyszerű megszervezni:
- kihirdetjük a szószékról, aztán szájhagyomány útján terjedt ( kísérleti év volt- semmi más formában nem híreszteltük, nem volt plakát, sem facebook. Az imaház megtelt, jövőre már minden bizonnyal elég sem lesz, mert akkorra már azok is tudni fogják, akik most így utólag vettek tudomást róla. Hozzá kell szoknunk, hogy minden fontos információ a hirdetések rendjén elhangzik.)
- kiválasztjuk a témát, a történeteket, az aranymondásokat, énekeket, játékokat, kézimunkákat, azokat szépen sorbaillesztjük
- felszerelkezünk finomságokkal, miért mindig nagyon hálásak a gyerekek
-csak szólunk, és sorakoznak a segítségek: ti. nekem azért is jó,mert a felnőtt ifjúság mellett itt van a felnövekvő is, az ICHTUS, akik minden munkára kaphatóak, így lesz zenészünk, fényképészünk, szövegkönyvírónk, óvodásokat terelgetőnk, édességeket ki meg elpakolónk, teremrendezőnk, és mindenegyben segítségünk
- lépést tartunk a kor követelményeivel- és szintén segítő szándékú barátok által vetítőt is szerzünk, hogy filmet, képeket nézzünk, könnyebben tanulhassuk az énekeket
-imádkozunk
- aztán egyszerűen odamegyünk, s az egybegyűltekkel birtokba vesszük a templomkertet, végigvisszük terveinket
- amikor vége, nyugodtan hazamegyünk, mert tudjuk, holnapra minden szépen össze lesz szedve.
Így működik.
És valóban működik.
Ha felpörgetem az oldalt, látom, hogy hosszúra nyúlik a beszámoló, s tudom, vannak, akik csöpögősnek is tartják az efféle szövegeket, meg fölöslegesnek is. DE erősebb a meggyőződés, hogy mindazok, akikkel együtt el tudtuk végezni e munkát, megérdemlik, hogy nyomot hagyjuk róla, s azoknak, akik most kimaradtak, a következőkre kedvet csináljunk.
Hála az Úrnak az eltelt három napért,
köszönet mindenkinek, aki segített a megvalósításban.
A program folytatódik a gyülekezeti kirándulással és a tanévnyitó istentisztelettel.
A képek nagyon beszédesek, mindent elmondanak. Örülök veletek és értetek! :)
VálaszTörlés