Ora et labora

Ki tudja hányan megjegyezték,a nagy reklám után semmi hír nem jött arról, hogyan sikerült az a vasárnap. ..
Az,aminek délutánját idős testvéreinkre szántunk.
S mert azok, akik részt vettek, nem internethasználók, ezen úton igazolni sem tudnák. De örömüket tükrözte akkor szemük csillogása, a jókedv, amivel életükről meséltek, a humor, ahogyan éveket próbáltak letagadni éveikből, a büszkeség, hogy még idén is el tudtak jönni. Maradnak a képek, az emlékek, és a kérdés: miért nem jönnek el a családok, hogy hálát adjanak öregjeikért, a gyermekek , unokák egy szál virágot hozni addig,amíg van ,akinek. ...
Az öregek vasárnapja szép ünnep volt- eljöttek az öregek magukra, együtt voltak, és csengett a templom az hetvenesek-nyolcvanasok tiszta énekétől. És tanulságos volt: jövőre nézve úgy kell szervezni az eseményt, hogy ne három unoka köszöntse csupán  a nagyszülőket, hanem minden idős testvérünket kísérje el családja. Megtanítható az ember az együtt-ünneplésre, az egymásért való hálaadásra? Kiderül.










Azóta már sok idő eltelt, több mint egy hét...az emlék kezd bevésődni , kicsit fakulni, s helyét átveszik az újabb események.
Nekünk jó: vannak ünnepeink, melyekre a munkás hétköznapokon emlékezhetünk.

Megjegyzések

  1. Nagyon szép ünnep lehetett! Mi még előtte vagyunk, imádkozunk a hétvégénkért. Egyébként éppen azért vontuk össze a családok szombatját az idősek vasárnapját a hálaadással, mert így ott lesznek a családok, a gyerekek. Szombat délután készítünk ajándékokat, sütiket együtt az öregeknek... Reméljük, áldást kapunk próbálkozásunkra Istentől:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések