Legutóbb

Legutóbb

egy gyertyagyújtás kapcsán írtam. Ki hitte volna, hogy következő bejegyzésemet is egy láng inspirálja:) Meggyújtottuk az elsőt, első gyertya, koszorúnk....és ehhez hasonló be- és megjegyzések, no meg képek sokasága- örömmel tapasztalom, hogy készül a világ. Mert ez az újabb lángocska nem az előrementekre emlékeztet( ahogy az világításkor volt), hanem az Eljövendőre figyelmeztet. Legalábbis elméletileg.
Gondolkodom....mire vall ez az adventi trend? ( ha szétnéz az ember a közösségi oldalakon, érti, amit írok):
- a lakásdekorációk korának felvirágzása szerény hajlékainkban?
- művészi hajlamok ébredése?
- esztétikum iránti fogékonyság  egyfajta műfaja?
- a hagyomány kényszere?
- velünk született és/ vagy tudatos vallásosság valamiféle megnyilvánulása?
Számomra nyitott marad még egy darabig a kérdéssor...talán karácsonyig megválaszolom- megválaszoljuk együtt.

Várakozunk- annyi mindenre. Jólétre, barátra, fizetésre, nyugdíjra, gyakran mosolyra- másokéra, de sokszor még a magunkéra is,  gyógyulásra, vakációra, munkahelyre, egy csendes pihenőre, reggel a buszra....
Készülődünk- minden várakozásban próbálunk megfelelően felkészülni.Arra, amire  várunk.

Immánuel, velünk az Isten. Minden gyertya fénye juttassa eszünkbe: akire várunk, elérkezik. ( Jó ez a gyertya- hiányokat is pótolhat emlékeztetés terén.)

Áldást a várakozásra, áldást a készülődésre.

 

 

Nálunk így lobog az első gyertyaláng-pont úgy, mint máshol, és talán mégis kicsit másképpen.

Szeretettel,

VR