Nyolc év

telt karácsony harmadnapján azóta, hogy kutyástól-macskástól - a szó szoros értelmében-ide költöztünk Gernyeszegre :) Ezalatt az idő alatt igen hamar sikerült a macskának visszavándorolni Péterlakára, a kis huncut megkapta első gazdájának háza táját, s mint egyfajta láthatatlan köldökzsinor visszacsatolt minket oda. A kutyák is kicserélődtek, a babos- ahogyan valaki nevezte- akkor  adta fel,amikor Anna született, a fehér nemsokkal a Rebeka születése után. Állatállományilag is új korszak kezdődött tehát:), pótolni kellett a hiányt. Ők már gernyeszegiek- 3-3 , mármint kutya és macska.

Természetesen mindezek a hétköznapi dolgok kevésbé határozzák meg az itt eltöltött időt. Szerves részei annak, olyan másokhoz hasonló családdá tesznek minket:), de a nyolc évet sokkal inkább jellemzi a gyülekezet megismerése, a közösen végzett munka mennyisége és milyensége.

A presbiterek, az asszonyok, a kórus, a kétszintes ifjúság, a konfirmálók és a sok vallásórás, de az otthon maradó öregeink és kisgyermekeink - az a közeg, ahova gyermekeink haza születtek, ahol isten segítségével szolgálhatunk.
Szeretettel, és tisztelettel mindenki iránt,hálával az Úrnak, hogy mindez egyáltalán lehetséges.

S bár életünk  nem a mi kezünkben van, mégis oly jó most, a megkezdett kilencedik év elején úgy nekiindulni az új útnak, hogy az elmúlt évek statisztikáját javítjuk, és idén nem temetéssel, hanem  keresztelővel zárunk. Azt mondják, ahogy kezdünk egy évet, úgy fogunk azon végigmenni. Falusi, egyszerű bölcsesség ez- mégis azt kell mondanom,  úgy legyen, növekedjen a gyülekezet testben-lélekben-számban az elkövetkezőkben!

Szívemből kívánom!
Isten hallgassa meg!