Egyebek és a gyermeknap

Ebben az évben úgy esett, hogy június 2-án, a szombati vallásóra keretében köszöntöttük azokat a gyermekeket, akik ebben a tanévben a két nagy csoportnak tagjai voltak. Még úgy is esett, hogy időnket, szeretetünkte adtuk ajándékba, a pizza meg a kis üdítő, édesség, csak külső máz volt. A legtöbb időt a szereppróba vette fel, amivel az évzáróra készülünk... A röpke játékidő alatt hangos volt a templomudvar, tele volt élettel. Az Úristen szereti a gyermekek nevetését. A vasárnapi iskolásokat is köszöntöttük, örültek a kis édességnek, s amint kiderült, bizony a pizzát is meg tudták volna enni...:) Hiszen olyan a kapcsolatunk, hogy ezt nekünk elmondják. Így épül a bizalom.











Vasárnap a nőszövetség küldöttsége Mezőörményesen vett részt az Alsó-marosmenti Nőszövetségi találkozón, ott, ahol azt gondolná az ember, hogy a madár sem jár. Ismét egy elvárások nélküli, de ajándékokkal teli nap, amikor az igehirdetés mellett az előadás lendülete, témája- nevezetesen a család, konfliktusaink, élet-és problémamegoldó módunk-  a találkozások örömével és a felfedezés csodájával társult: a madár lehet, hogy nem jár ott, de 47 magyar református ember szívét -lelkét is kiteszi, ha vendéget fogad. Keresztszemes könyvjelzőt kaptunk ajándékba, finom vacsora és házi sütemény is volt. Hisszük, hogy az Isten dicsőségét szolgálja minden olyan alkalom, amikor a nagyok is szereteteben vannak együtt.








Készülünk az ibárnyi testvérgyülekezet meglátogatására, nálunknál jobban már csak ők készülhetnek fogadásunkra. :)

Öntözünk, amikor nem esik, kapálunk, ha burjányos, 
felcsattanunk, ha nem tetszik, 
mosolygunk, ha mégis jó,
építünk, hogy szépüljünk, 
ültetünk, hogy növekedjünk,

(itt)vagyunk, mert dolgunk van.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések