Pünkösd

Mielőtt javítanék  szokásomon, hogy csak az ünnepnapoknak nyomát hagyom meg, most mégis lejegyzem az ünnep még tartó csendjében annak eseményeit. Hiszen pünkösd van, a Szentlélek kiáradásának jeles napja. Ezen rögtön csodálkozhat is az, aki már feltette a kérdést, hogy miért nincs olyan, hogy pünkösd kedd. Van. Erdélyben ma is három naposak az ún. sátoros ünnepek. Karácsony, húsvét mellett pünkösd is.

Gyülekezetünk három pünkösd-napja:

Ünnep első napján az úrvacsora közösségében voltunk együtt, kórusunk szolgálata hagyomány szerint felemelővé tette ez alkalmat.

Ünnep másodnapján igét hirdetett Vajda Eszter, gyülekezetünk első éves teológiai hallgatója,  amikor a konfirmcióra készülő fiatalokat ünnepeltük, akik az első év után bizonyságot tettek arról, amit megtanultak. És arról, hogyan kell közösséggé formálódni függetlenül attól, hogy öten vannak- lelkesedésük, kitartásuk és fejlődő odaadásuk példaadó.

Ünnepzárásra pedig még a felnőtt istentisztelet előtt megérkeztek a napközisek, akik gyermekléptékű alkalmon vettek részt. Nagy élmény és izgalom kicsiknek nagy dolgokról mesélni- de szárnyal az ember, amikor a 4,5,6 évesek soraiban beszélgető társakra lel. Olyanokra, akik ismerik ünnepeink jelentését, ismerik Jézus Krisztus életének eseményeit, otthon vannak a templomban és akik kérdeznek mindarról, amit nem értenek, ami számukra új. A gyermekek kíváncsiak, válaszokat várnak és a válaszokat befogadják.

A lélek ünnepe lelkessé tett.
Lelkünkben itt voltak a távolra sodródott miénkek is. Lélekben talán ők is itt voltak.
Ismét kaptunk időt az Istennek dicsőségét szolgáló közösség építésére.
Hála legyen ezért.