7. vasárnap- Böjtfő

 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte,

 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.

 És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani.

 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.

 És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?

 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.

Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.

Máté 17, 14-21( Károli)

Elmúlott a rövid farsang, búsulnak a lányok...- mondta a népi rigmus, s ebben az évben valóban február közepéig tartott a mulatozásnak, téli eszem-iszomnak a hagyományos ideje. Itt a böjt, s még mielőtt bárkinek is gondot okozna, hogy vallása vagy bármilyen más személyes meggyőződése szerint hogyan is böjtölhetne helyesen, még mielőtt elkezdődne a versengés, hogy ki is az, aki jól megtartja a böjtöt, tekintsünk erre az időszakra inkább úgy, mint kegyelmi időre, olyanra, melyben esélyt kapunk az Úrhoz való közeledéshez, lehetőséget a csendre, a félrevonulásra,  vertikális kapcsolatunk megerősítésére. Éppoly hamar eljön a feltámadás ideje,ünnepe is.