Közösség

a Gernyeszegi Református Dalkör. Azzá vált az évek során, dacolva a tagok sokféleségével, a rohanó és szűkös idővel, a  generációk közötti különbségekkel, a kívülállók érdektelenségével, a jobbaknak hitt kórusok hírnevével.... Nem harsány, nem hangoskodó, de érdekes módon összetartó közösség. Olyan, amely időnként noszogatást vár, olyan, aki vidámsággal tölti meg az imaházat, olyan, aki megharcol azért, hogy a felmutatott munka eredményes, szívet-lelket melengető legyen.

Ezért lehetséges, hogy - bár születésnapokat, egyéb jeles évfordulókat nem ünneplünk közösen, meghagyjuk ezt a családi vagy közvetlen baráti körnek-, mégis választottunk magunknak egy napot az évben, amikor egymásnak kedveskedhetünk, olyan gyermeki lelkesedéssel, amit különben ritkán engedünk meg magunknak, s ami talán világunkban nem is divat már. A mi napunk a Mikulásjáráshoz legközelebb álló kóruspróba... Igazán hangulatos volt, megérte mosolyt csalogatni egymás arcára.










Megjegyzések

  1. A gyermeki lelket ápolni és táplálni kell ehhez nem lehet mérvadó az elmúlt évek száma! Sajnos ez "kiment a divatból", mert hagytuk! Ráhagytuk! Megengedtük!
    Dicsőség az Úrnak, még fellelhető a jó példa a jó mag, viszek belőle szíves örömest.

    Felénk szokták mondani, hogy tartsa meg az Isten a jó szokásotokat, most én is ezt mondom!

    VálaszTörlés
  2. Igyekszünk a lelkeket valóban ápolni- másokat, sajátunkat. Aki egyszer is foglalkozott ilyesmivel, tudja, mit jelent.
    S ha látjuk azt a mosolyt a résztvevők arcát, hálásak vagyunk érte...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések