Ünnep

volt újra vasárnap a faluban,  a  gyülekezetben, a templomban, de főképpen annak az öt fiatalnak a családjában, akik bizonyságot tettek mindarról, amit az első éves konfirmációi felkészítőkön tanultak.
Nem kívánom taglalni, mi és mennyi a jelentősége, értelme ennek az évnek, de bátran jegyzem, hogy nekünk fontos volt , ugyanúgy, mint az eddigi csoportokkal megéltek, és ugyanúgy, mint ahogyan a következő is fontos lesz. Elkezdtünk egymásra, de főleg a Bibliára hangolódni, sok mindent megtanultak a gyermekek, és talán kezd tudatosulni bennük, mi mindennel kell majd még megismerkedni.
Néhány virágcsokor, sok mosolygós arc, csengő ének és csendes imádság a tele templomban- legyen áldás az effajta alkalmakon.