A gondolat előre szalad,

amikor meglátod a gesztenyefát. Igaz, hogy ez vad, és csak arra jó, hogy  a gyermekek százával gyűjtsék termését, mégis eszedbe jut a sült gesztenye illata, amely messze terjed a Vár alatt.Valamikor hideg ősszel. Látod a megfáradt öreget, aki évről évre hozza  a kis bazárt, és sötétig várja, hátha arra jársz, hiszen szezon van, és szereted. És látod a fiatal, sokkal jobban öltözött lányt, aki valamivel modernebb felszerelésben, de szintén megfagyott ujjakkal próbálja folytatni nagyapja hagyományát. Kedvesen, értelmesen beszél, nézed a fát, így nyárelőn, és összefut a nyál  a szádban- finom csemege a sült szelíd gesztenye. Jön ki a család az óvoda udvaráról, elhalad a virágszőnyegen, amit az eső szőtt szirmokból, s te látod Őt,amint útjába ejti hazafelé rohanva a kis füstölgő gesztenyést, begyömöszöli táskájába az újságpapírba csomagolt forró gesztenyét.
Tudod, nem nyúl hozzá hazáig, együtt bontogatjátok majd, őszintén örültök neki.
Számodra a  világ legnagyobb szeretetjele marad.