Hétköznapi

események is példásak lehetnek, ugyebár. 
Gomolyog az ammónia (  feleségemnek valami mosópor- nagyon ronda kell, hogy legyen-, nekem a gázkamra jut róla eszembe, mármint erről a szagról), szóval gomolyog, le-lecsap, el-elkábít. Azért teljesen nem, mert forgalom, az van, figyelni kell. ( Ez helymegjelölés akar lenni.)
Beevez  az emberfia a hiperbe ( ami nem olyan szuper, de elfogadható), és elkezdene vásárolni. Pár dolog van a listán, épp a szükségesek...ugye ismerős.:)
De nem olyan egyszerű ám, főleg, ha az emberfia nem egyedül van, és akkor tényleg listafüggő, hanem segítsége is van.Akkor lesz néhány kitérő: csak a konyhai dolgok, csak a gyerekruha, na kukkintsunk a játékokhoz is, aztán a legváratlanabb módon mit látnak szemeim....
PAPÍRKOSÁR...nézzük meg....ja...kínai...ez még nem is furcsa...jó az alakja....az ára...nem kecsegtet...az alapanyag viszont, az mindent visz: kínai újságpapír. Felsodorva, egymásba kapaszkodva...és kész. És egy csomó minden lepereg az emberfia lelki szemei előtt....aminek a végkövetkeztetése: kiolvasták, biztosan, azért nincs már rá szükségük, és minden bizonnyal nem olyan fás kazánnal fűtenek, mint mi. Közben meg a reménység, ugye nem vesszük meg.... természetesen nem.

De komolyra fordítva a szót, nagy tanulság nekünk ez a kínai újságpapír, amit jó pénzért megvehetünk, el sem tudunk olvasni, két kisebb vekni alatt beszakad, de a kínaiak több ízben is pénzt szereztek általa.

Kíváncsian várjuk az ötletes magyar termelést ...akkor talán nem kellene annyit nyavalyogni sem.








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések