Az embernek
arra van ideje, amire szakít.Legalábbis így szokták mondani.
Így adventben aztán egyre inkább halljuk, hogy lám, mennyire gyorsan rohan az idő, semmivel sem készülünk el időben. De kár.
Mindenki a maga bajával van elfoglalva:
- van, aki már nem süt házi süteményt, mert az pepecsmunka, drága is, és persze, nincs rá ideje
- van, aki elvásárolja a nem létező pénzét is, hogy mindenfelé elég ajándék jusson, mert hát készíteni nem tud, kedve sincs, természetesen időhiányban is szenved
- megint másoknak az ünnepi előkészület olyan zsúfolt, hogy nem látják értelmét barátokkal, kollégákkal eltölteni egy -fél- délutánt.Nem is kíváncsiak egymásra. Ugyan...ki hisz már a Mikulásban, és különben is miről csevegni, mikor -ugye- az idő drága...és telik is gyorsan
- karácsony felé igyekszünk. És akkor ott van azoknak a tábora, akik nem jutnak el istentiszteletre sem: fáradtak, kiégettek, belekeseredtek az egész évi munkába. És persze, oly kevés ez a kis ünnepi szabadidejük is, hogy hogyan is tudnák jobban beosztani.
Csak tudnám, mivel telik el az a drága idő, mire jut belőle...
....számtalan kifogás, magyarázat...nem csak én találkozom ezekkel, meg vagyok győződve.
És reménykedem , hogy sokan vagyunk, akik nem a fent említett tábort gazdagítjuk, és megpróbálunk időben, értelmesen és szeretettel lenni egymás iránt, és elkészülni a várva várt ünnepre.
Köszönöm idődet:)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése