Harmadik alkalommal Ibrányban

( Tulajdonképpen negyedszer voltunk, hiszen a legelső találkozásunk 2005 tavaszán történt, akkor még település-szinten. Kórusként, majd gyülekezetként , rendszeresen 2010 óta tartjuk a kapcsolatot az ibrányi testvéreinkkel.)

Amikor a kirándulás sok apró mozzanata megjárta már a nagyvilágot a közzétett képek által, nehéz mesélni róla, hiszen úgy tűnik, aki látta, tudja , merre jártunk, mi volt a program. Mégis megkísérelem. Hátha kihallatszik majd egy kis hang is, hátha érezhető lesz majd egy kis lélek is abból, amit mi ott tapasztaltunk.

Valóban barátság az, amikor ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, alig egy évvel ezelőtt, amikor hazamentek Gernyeszegről vendégeink. Igaz, a gyerekek megnőttek azóta, mi is öregebbek, s talán kissé bölcsebbek lettünk, ki-ki az elmúlt egy év eseményeivel , mentünk, hogy találkozhassunk.

A forgatókönyv a már bevált szokás szerint zajlott: csütörtökön este érkeztünk, miután - rendhagyó módon -Debrecenben is sétáltunk egy keveset, a parókia udvarán vártak vendéglátóink, örömmel, legalább akkorával, amekkorával mi is indultunk. Az ismerősök egymásra találása és az új ismeretségek megalapozása egyaránt szép élmént, s bizalmunk, hogy mindenki megfelelő társra talál, nem volt alaptalan- utólag mindenki azt mondta, kellemes társaságban volt része.

Péntekre terveztük a buszos kirándulást, melyre nt. Vass László ibrányi lelkipásztor kísért el, szakszerű idegenvezetésben részesítve minket a Boldogkőváralja- Vizsoly-Hollóháza- Sárospatak- Tokaj útvonalon. A helyszínek önmagukért beszélnek, élményekkel, ismeretekkel gazdagodva érkezhettünk meg estére a közös vacsorára Ibrányba , ahol a fáradtság ellenére kicsitől nagyig mindenki kedvére szórakozhatott. A családias, meghitt hangulat talán a legmegfelelőbb kifejezés arra , amit ezen az estén is megélhettünk.

Szombatra családi napot terveztünk, amikor ki-ki vendéglátójával tölthette  a napot- hosszú a sora a változatos programoknak. Volt, aki visszament Tokajba, valamiféle érthető oknál fogva :), voltunk többen a Vadasparkban, sőt találkoztunk is ott, ami külön élmény volt, volt óvodalátogatás, ahonnan a szakmabeliek fülig érő szájjal jöttek vissza a sok szépség láttán, de voltak családi ünnepek, melyekre a gernyeszegiek is hivatalosak voltak, a Tisza partján tett séta meg külön gyöngyszeme az e napra tervezett programoknak. Köszönet az áldozatért, amit értünk hoztak.

Vasárnap délelőtt közös istentiszteleten vettünk részt, és adtunk hálát Urunknak a lehetőségért, hogy e két gyülekezet tagjai egymásra találhattak, s megtalálva közös értékeinket építeni tuják a kapcsolatot. Kórusunknak szolgálatáért külön köszönet- büszkén mondhatjuk, hogy összeforrott kis csapat vagyunk, még ha nem is mosolygunk annyit, amennyit azt tőlünk a karnagy elvárja :). Vagy tán nem akkor, amikor. Közös ebéd koronázta meg együttlétünket, s a búcsú, szűnni nem akaró ölelésekkel aztán mégsem tűnt oly fájdalmasnak- titokban többen azt ígérték, még idén nyáron eljönnek Gernyeszegre, csakúgy, kisautókkal- hogy ismét találkozhassunk, mielőbb. A jövő évi vendégfogadást, amikor már ismét gyülekezeti szinten jönnek, már a buszban elkezdte szervezni csapatunk. Ennél biztosabb jele annak, hogy jól érezte mindenki magát talán nem is kell.

Körösfő- azután leszállt az este, és elcsendesedett a busz

SDG